Harapós vadászgörény: hogyan szoktassuk le róla?

A félelemre adott reakció egy fiatal görény esetében drámai. Hátát begörbíti, kinyitja a száját és sziszeg, felborzolja a farkát és szőrét, néha még sivít is, ezzel a hanggal riasztja a többi görényt (és az embereket) az adott területen. Ha nem nyugszik meg, a görény kilövellheti bűzmirigyeiből az erős szagú váladékot. Ez mind védekező reakciónak számít, mely arra hivatott, hogy elijessze a támadót.

Az idősebb görények ritkán reagálnak ily módon a félelemre, kivéve, ha valóban megtámadja őket egy másik állat, és néhányan olyannyira bizakodóak, hogy még akkor sem félnek. Beszéljen halkan a félelmet mutató görénykölyökhöz, és kizárólag akkor próbálja felvenni, ha meg akarja akadályozni azt, hogy leessen vagy kiszabaduljon. Pár percen belül rájön majd, hogy ez az egész egy téves riasztás és visszaegyenesedik.

A görényt is le lehet szoktatni a harapásról

Azok a házi görények, amelyek véletlenül kiszabadulnak, olyannyira megrémülhetnek, hogy még a saját gazdájuk is pánikba esik és ha azt tapasztalja, hogy a görény minden egyes szőrszála az égnek mered, nagyon óvatosan közeledjünk hozzá. Ilyenkor soha ne próbáljuk felvenni. A vadászgörény igen erősen és gyakran haraphat, ezzel súlyos, még varratokat is igénylő sebet is okozva. Ha a görény a szabadban van, rá lehet dobni egy törülközőt vagy egy kabátot és ott kell hagyni a csendben és a sötétben, amíg megnyugszik, vagy amíg valaki egy vastag bőrkesztyűvel meg tudjuk fogni. Beszéljünk halkan vele és ne tegyünk hirtelen vagy hangos mozdulatokat, amíg meg nem nyugszik. Meghökkentő, hogy egy riadt görény mennyire gyorsan tud szaladni és talán nem lesz még egy esélyünk, hogy elkapjuk.

Anyák és kölykök

Harap? Néhány kölykeit nevelő nőstény megtámadja azokat az idegeneket, akik belenyúlnak a fészekbe a kicsikért és ez egy jogos védelmi reakció a részükről. Erősen harapnak, hiszen céljuk minél nagyobb fájdalmat okozni. Hogyha akkor vesszük ki a kezünket a fészekből, amikor a nőstény rá van csimpaszkodva, az rendszerint elengedi és visszatér kicsinyei mellé. Ezt úgy tudjuk a legjobban elkerülni, ha békén hagyjuk őket.

A görénykölykök játékból harap

A legtöbb állatkölyök a szájába teszi és megrágja a dolgokat, ez alól a görények sem kivételek. A kölykök birkóznak és fogaikkal egymás nyakába kapnak.

Amíg nem ismerik más módját a játéknak, addig az emberekkel is ugyanezt teszik. Ha éhesek, ők is erősen tudnak harapni, hiszen még nem tudják megkülönböztetni az eledelt az ujjainktól.

Néha játékból, néha félelmében harap

Sok görénykedvelő tagadja, hogy ezek harapnak akkor is, ha nem rémítik meg őket, de a harapás természetes jelenség a fiatal vadászgörényeknél. Éles foguk van és ha ránk csimpaszkodnak, akkor harapásuk fájdalmas, ezért jó tudni, hogyan kezeljük a hasonló helyzeteket anélkül, hogy komolyan megsérülnénk. A hím kölykök, különösen azok, amelyek életük nagyja részét egy állatkereskedésben töltötték különösebb gondoskodás nélkül, alkalomszerűen ugyanúgy megragadhatják az embereket, mint egymást. Ezt erősen teszik, leszorítanak, majd elkezdik rázni a fejüket. A többi görénynek ez nem annyira fáj, azonban az emberek bőre közel sem olyan vastag, mint az övék, hiszen azt szőr takarja, tehát az efféle megnyilvánulás igazán fájdalmas.

Ne üssük meg a görényt!

Ha bárhol megütjük az állatot, amikor a kezünkön csimpaszkodik, attól még erősebben fog kapaszkodni és még jobban fogja rázni a fejét, amivel csak több fájdalmat okoz majd. Egy nagyon rémült vadászgörény még dühöngőbb lehet és harapása inkább gonosz, mint játékos. Ne becsüljük alá a vadászgörény által okozott sebet: ezek ragadozó állatok és arra születtek, hogy túléljék a patkányokkal, félelmetes ellenfeleikkel vívott csatározást. Leszoktathatjuk a neveletlen görényeket a harapásról azzal, ha az ujjunkkal erősen rákoppintunk az orruk hegyére, de ha nem húzzuk el az ujjunkat egyből, amint az állat elengedi a kezünket, újra megpróbálja megharapni.

A megriadt görény reakciója drámai

Ha erőteljesen megrázzák őket, attól gyakran megriadnak

A görények a következőképpen büntetik egymást: az anya vadászgörény, amely fegyelmezi kicsinyeit, megfogja annak tarkóbőrét és megrázza. Mi ne rázzuk meg ennyire, mert megsérülhet, csak lódítsuk előre-hátra vagy fel-le ahhoz, hogy felkeltsük a figyelmét és azonnal rántsuk ki a kezünket a fogai közül, amint elengedi, ezt majdnem mindig megteszi.

Ha gyengédebben rázzuk meg, azzal elvonhatjuk a fiatal görény figyelmét, melynek eltökélt szándéka megharapni, amint felvesszük - az állat folyamatos lóbálása inkább érdekli őt, mintsem hogy megrémítse. Ha nem tudjuk letenni és valahogyan tovább akarjuk féken tartani, mint ahogy azt a görény szeretné, ez sok harapástól megkímélhet bennünket. Ezt a technikát a nyűgös gyermekeket nevelő édesanyák is használják figyelemelterelés céljából.

Azok a görények, melyek erősen harapnak, komoly fájdalmakat tudnak okozni és nem engedik el egy kis rázás vagy orrkoppintás után sem, általában feladják, ha a fejüket a folyó víz alá tartják. Alkalmanként, a kitartóbbak azt gondolják, ez csak a játék része és morcosan tovább lógnak a kezünkön. Utolsó megoldásként, egy ceruza vagy toll tompa végével tegyünk valami nagyon keserűt vagy nagyon édeset az állat szájába. Előfordul, hogy már a ceruza íze is érdekes számára és elengedi a kezünket, hogy kipróbálhasson valami újat. A folyékony szappan íze szörnyű, de abban a mennyiségben, amelyre most szükség van, hogy az állat elengedje, ártalmatlan. Ha elkerülhető, ne használjunk édes ízeket, hisz a cél nem a harapásért való megjutalmazás. Azok inkább elterelésként fognak működni, ha nincs más kéznél.

Hogyan szoktassuk le a görényt a harapásról?

A fiatal vadászgörények, ha ébren vannak, folyamatosan izgalmakra vágynak és azt általában harapással szítják. Ha a görény rendszeresen megharap, hogy felhívja magára a figyelmét vagy akkor is megteszi, ha fel szeretnénk venni, tegyük vissza a ketrecbe, amíg meg nem tanulja, hogy a harapás nem elfogadható viszonyulás.

Minden egyes harapási kísérletet kísérje egy durva hangnemű "nem", vagy bármi más szó, mint amilyet a tetszés kifejezésére használunk. Úgy tűnik, nagyon sok időbe telik, amíg megtanulja ezeket a leckéket, de ha  kitartóak vagyunk, jutalmunk később egy civilizált, ragaszkodó állat lesz, amellyel élvezet játszani és melyet nyugodtan bemutathatunk a barátainkak.

Egy jól nevelt görény nem harap

Ha szocializálatlan kölyköket nevelünk, próbáljuk elkerülni a harapást, amikor gyors és határozott mozdulattal felkapjuk őket, és ne próbáljuk meg ölelgetni sem, amíg meg nem tanultak néhány szabályt. Amikor egy harapós állatot kell kezelnünk, egy tapasztaltabb ember fogja meg a tarkóján lévő bőrnél, vagy fogja meg a nyakát úgy, hogy a hüvelykujja és mutatóujja fogja közre az állkapcsa alatt, így a görény nem tudja fejét lehajtani és így megharapni bennünket.

Azoknál az egyedeknél, melyeket már kölyökkorukban örökbe fogadtak tapasztaltabb gazdik, ritkán fejlődik ki ez a harapós szokás, mert már azelőtt elriasztják őket az emberi kéztől, mielőtt lehetőség lenne a szokás kialakulására. Egy félig kifejlett hím görény (különösen 12-16 hetes korban), hajlamosabb a harapásra, mert már többször játszott durván a társaival, akik nem ellenkeztek túl sokat. Ez a viselkedés kevésbé jellemző a nőstényekre vagy a kasztrált hímekre, de minden vadászgörény egyedi, így tehát nem lehet általánosítani. Ha mindig kijavítják, türelmesen és határozottan, a legtöbb szocializálatlan, harapós kölyökgörényből egy jól nevelt háziállat válhat.