Nyúlak egymás közt: így viselkednek csapatban

A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil, ún. anyaági, családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból, valamint az ő ivadékaikból és néhány további alárendelt baknyúlból áll. Ebben a formában ugyanis eredményesebb a védekezés a ragadozók ellen, ugyanakkor hátránya, a nagyobb fertőzésveszély.

3 ugrásra egymástól

A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság, a nyulak esetében aktív időszakban három, egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5-2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják, ugyanakkor evéskor távolságot tartanak. Ha a nyulak túl sűrűn élnek együtt, akkor csökken az egyedek közötti szokásos távolság, és ez káros stresszhatást fejthet ki, ami agresszív viselkedést eredményezhet.

Fenyegető póz

Ha a domináns nyúl hirtelen mozdulattal fordul egy alacsonyabb rangú társa felé, akkor fenyegetésről beszélünk. Ilyenkor az egész teste előrenyúlik, könnyedén felemelkedik a végtagokon, a fülei felállnak. Ez az ún. fenyegető póz. Az alárendelt egyed ebben az esetben alávetettségi pózt vesz fel. Összekuporodik, fejét válla közé húzza, és mozdulatlan marad.

A társas együttélés másik jellegzetes viselkedésbeli sajátossága a rangsorrend, ami a nyulaknál többnyire az üldöző és támadó viselkedés során alakul ki. A kolóniában két, egymástól független, lineáris szerkezetű dominanciasor figyelhető meg; egy a hímek, egy pedig a nőstények között. A domináns állat szociális és szaporodási magatartása a többiekénél mindig fejlettebb.

A kapcsolatteremtéshez és a kapcsolatok ápolásához kötődő viselkedési formák a szimatolás, egymás kölcsönös mosdatása, illetve az együtt pihenés.

MTI/Kovács Attila

Sztereotíp viselkedés  - valami baj van?

Normális viselkedésnek tekinthető minden olyan öröklött és tanult viselkedés, ami egy bizonyos környezetben az állat egészségét, szaporodását és túlélését segíti. Minden állat viselkedésének vannak azonban olyan formái, amelyek nem fajspecifikusak, és kívül esnek azon a körön, amely az adott faj tagjainál természetes körülmények között rendszerint megfigyelhető. Ezeket nevezzük abnormális viselkedési formáknak.

A sztereotípia az abnormális viselkedés egy formája. Az állandóan, változatlan formában ismétlődő, a természetestől eltérő viselkedési formák sorolhatók ide, melyeknek nincs nyilvánvaló céljuk vagy funkciójuk. Egy részük természetes viselkedési formákból alakul ki, míg mások létrejötte „csupán” válasz a mesterséges környezet korlátozásaira. Kialakulásuk oka legtöbbször a félelem, a frusztráció vagy az unalom.

A házinyúl leggyakrabban előforduló abnormális (sztereotíp) viselkedésformái

• Ketrec (rács) rágása, harapdálása, nyalogatása
• Kaparás és ásás a ketrec sarkában
• Az itató és az etető rágása, kaparása, harapdálása, túlzott nyalogatása („játék” az itatóval)
• Hosszú ideig tartó körbe-körbe futkosás, előre-hátraugrálás
• Túlzott tisztálkodás, a szőrzet túlzó nyalogatása, rágása (szőrevés)
• A fej mozgatása le-föl, illetve jobbra-balra (bólogatás, fej rázás)

A sztereotípiák és a jólét közötti kapcsolat bizonyított, de az abnormális viselkedés megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állat jóléte pillanatnyilag nem megfelelő.

Könyvajánló:

Jekkel Gabriella: 100 kérdés 100 felelet, amit a nyúltartásról tudni kell

További információ:

Dr. Jekkel Gabriella
állattenyésztési tudományok doktora, törpenyúl-tenyésztő