A kutyák fogszabályozása

Gyakran találunk olyan elváltozást, amely a fogak rossz helyzetéből adódva, komoly fájdalmat és a sérülés lehetőségét is magukban hordozzák. Ezek a kutyák, gyakran éppen nem a kiállítási minőségű egyedekből kerülnek ki, „csak" szeretett társak. Gyakori pl. a szemfogaknak oly mértékű bedőlése, ami a szájpadlásban kifejezett fájdalommal járó sérülést okoz, tekintve, hogy nehezen tudja a kutya bezárni a fogsorát, a szembenálló fogak rossz helyzete miatt, egymást koptatják, illetve okoznak a szájpadlásban fekélyeket és mélyreható sérüléseket, ami jól látható az egyik képen is, amikor az alsó szemfog a szájpadlásra harap. Régebben az ilyen esetekben csak a fogak eltávolítása volt, mint egyedüli kezelés a lehetőség az állatnak, ami komoly fájdalommal, és szövődményekkel járó beavatkozás, egy pl. szemfog esetében.

Szájpadlásba záródó alsó szemfog

A fogszabályozási technikák fejlődésével azonban lehetőség nyílt egy kíméletes segítségnyújtásra, amikor is lassan elmozdítva a fogat, lehetőség van egy kevésbé káros pozíció elérésére. Természetesen ennek az ún. „egészségügyi" fogszabályozásnak nem a szépség elérése a legfőbb célja, hanem a fájdalommentesítés és a normális harapási egység helyreállítása, minekután a kutya normálisan tudja majd zárni a fogsorát és használni is azt.

Fogszabályozó kutya metszőfogain

Szeretnék meg egy téves elképzelést is eloszlatni az olvasóban, miszerint a „harapási„ problémák, fogszabályozással eltüntethetők lennének. A harapási hibák, előreharapás, ill. hátraharapás a csontozatra terjedő elváltozások, öröklődőek ezért is tenyésztési szempontból gyakran nem kívánatosak. Ezeket a „hibákat" amelyek pl. az álkapocs csont rövid ill. hosszú voltából adódik, csak sebészeti módszerekkel lehet megváltoztatni.

A fogak rendellenes elhelyezkedése nem csupán esztétikai probléma

Kutyák esetében a fogszabályozás csak egyes, néhány fogat érintő, a fogak helyzetének megváltoztatásra használjuk. Gyakran keletkezhetnek nem öröklődően, pl. perzisztáló (rosszul váltódó) tejfog után, rossz játékok, kötélhúzás stb., és balesetek után, amikor is a különben eredetileg normálisan helyeződő fog, nem tud a normális helyére, vagy más állásba kerül. Természetesen ilyenkor az eredetileg adódó, esztétikailag is szebb, állapot elérése a cél, noha megjegyezném, hogy bármely rossz helyeződésű fog is, nagyobb eséllyel betegszik meg fogmeder gyulladásban, tekintve, hogy a rossz helyeződésnek köszönhetően a fogfelszínt más erőhatások érik, és az öntisztulása is nehezebb.

Manapság olyan fogszabályozó szerkezetek állnak a rendelkezésünkre, amik a kutyának sem fájdalmat, sem kellemetlenséget nem okoznak. Gyakoribb az a probléma, hogy a fogszabályozó szerkezetet hogyan óvjuk meg a kutya esetleges, mindent szétrágó, szertelen, játékos természetétől. A fogszabályozás egy viszonylag új lehetőség a „kutyagyógyászatban". Bizonyára, mint ilyen újdonságnak, időre van szüksége, hogy az emberek elfogadják, és előítéletektől mentesen, nevetéstől mentesen tudják kezelni. Ma már senki sem lepődik meg azon, ha egy törött lábú kutyán egy állatorvos-sebész lemezekkel és csavarokkal végez helyreállító műtétet. Reményeim szerint pár év múltán egy különben egészséges fog, eltávolítása helyett is inkább a tulajdonos a fogszabályozó-készülékkel végzett helyreállítást választja majd.