Az uszkár vagy pudli

Hol is lenne az ember, ha nem lenne a kutya? Vannak olyan döntések az életünkben, amiket az életmódunk diktál, de vannak olyanok is, amik az ízlésünket tükrözik és így kerek a világ!

Vegyél az öledbe!

A pudlik, vagy magyarul uszkárok világában rendkívül nagy a választék. Az Amerikai Kennel Klub (AKC) három féle uszkárt tart számon - a standard (38 cm magas), a miniatűr (25-30 cm) és a „toy” (25 cm alatt) – továbbá vannak még félhivatalos változatok is, a „teacup” (teáscsésze), melynek testtömege kevesebb mint 1,5 kiló, a „caniche” (ez a standard uszkár kisebbik változata) és a „royal standard” (a legnagyobb).

Az uszkár színskálája igen bő, színváltozatai a következők: fehér, krémszínű, kávébarna, csokoládébarna, barackszínű, vörös, ezüstszínű, kék, fekete és vannak négyszínű változatok is (bár a foltos uszkár nem felel meg az AKC szabványainak, mégis nagy előszeretetnek örvend az uszkártulajdonosok körében).

Mindennek tetejébe ennek a kutyafajtának rengeteg típusú frizurát lehet készíteni: hullámos, vagy göndör, klasszikus angol oroszlánfrizura, holland frizura, kutyakölyök frizura, sportos frizura, kennel frizura ...

Függetlenül attól, hogy melyik „csomagot” választod, abban az egyben biztos lehetsz, hogy a pudli szíve és lelke csak téged választ, ezért ő lesz a legjobb a legjobbak között. Az uszkár különböző fajtáinak más-más temperamentumáról még mindig folynak a viták, de ennek ellenére gondolom nyugodtan kimondhatjuk, hogy a pudliknak, méretüktől függetlenül hasonlóak a vonásaik.

Most fotózzatok!

Ezek a kis „toy”-nak nevezett „játékok” azt gondolják, hogy könnyen elbánnak a náluk nagyobb kutyákkal, és, hogy mindent jobban csinálnak náluk, míg a méltóságteljes standard uszkárok minden vágya az, hogy az öledben utazzanak, imádják, ha mindenhová magukkal viszed őket. Az egyetlen gond, hogy mindehhez egy XXL méretű gazdi kellene. Akárcsak a kisebb- és nagyobb méretű unokatestvérei, a sokoldalú miniatűr uszkár is bármikor át tud váltani a kanapén nyújtózkodó és ásítozó kiskutyából, a szabadban ugráló, farkcsóváló, virgonc kis energiabombába.

Minden pudli élénk, jókedvű, szerető és intelligens, a legtöbb gazdi azt állítja róla, hogy még humorérzéke is van. Seinfeld S. Meyer Clark, „A pudli” című könyv írója (Kennel Klub Könyvek, 2004) azt írja: „És a mellett, hogy nagyon szeretnek élni, a pudlik a gazdájukat is mindennél jobban imádják”.

És a gazdik is mindennél jobban szeretik a pudlijukat. 22 éven keresztül, 1960-tól 1982-ig az Államokban az uszkár volt a legnépszerűbb kutyafajta. Hosszú éveken keresztül olyan keményen tudta tartani az első helyet, hogy semelyik másik kutyafajta nem ért a nyomába. 2006-ban több mint 30.000 uszkár volt bejegyezve, ekkor a nyolcadik legnépszerűbb kutyafajta volt Amerika-szerte. És ez a szám a többi be nem jegyzett pudlit még nem is foglalja magába.

Nem tetszik a séróm?

Valójában az emberek olyannyira szeretik ezt a kutyafajtát, hogy nem zárják ki a pudli más kutyákkal való keresztezését sem. Ennek a „kutya dizájnnak” az eredményeképpen jött létre például a maltipoo, a schnoodle és a labradoodle is. Ezekért hagyományos pudlinál is népszerűbb a keresztezett kutyákért még többet is képesek fizetni az emberek, ugyanis abban reménykednek, hogy a keveredés eredményeképpen egy olyan szerencsésebb összetétel született, melynek a kívánt pudli-temperamentuma az „allergiamentes” soha el nem hulló szőrrel ötvöződött. (egyébként nem létezik „allergiamentes” kutya – még a szőrtelen kutyák is válthatnak ki allergiát az erre hajlamos emberekből. )

Ha átnyálazzuk a pudli történelmét, kiderül, hogy a göndör szőrű, minden méretben megtalálható kutyafajtát az ember már nagyon rég óta megkedvelte. Sok kinológus próbálta már felderíteni szülőföldjét, de senki sem tudja pontosan, hogy Franciaországból, Olaszországból, Dániából vagy Oroszországból származik-e ez a népszerű kiskutya. Sokan azt állítják, hogy ennek a kutyafajtának az eredete az ókori világba vezethető vissza, mások viszont úgy vélik, hogy az uszkár ősét középkorban tenyésztették ki.

Ő a legjobb barátom ... a gazdi után

Annyit biztosan tudunk, hogy a XVII. században már létezett ez a fajta, mert a századbeli festményeken és leírásokban egyaránt feltűnik egy Boye nevű fehér uszkár. A kutya Rupert hercegnek, az angol polgárháború egyik királyi parancsnokának állandó kísérete volt. A feljegyzések szerint a kutya bátran részt vett a csatákban a herceg oldalán, és nagyon lelkes volt, így a „vadászpilóták” kabalájává vált. A másik oldal kimondottan gyűlölte és a „sátán kutyájának” nevezte, és vérdíjat tűzött ki a fejére. Boye végül egy csatában halt meg, gazdáját nagyon lesújtotta a kutya halála.

A franciák is igényt tartanak arra, hogy az uszkár az ő hazájukból származik, ezért ezt a fajtát Franciaország nemzeti kutyájának tekintik. Másrészt ennek ellentmond az a tény, hogy az angol „poodle” elnevezés a német „pudeln” igéből származik, amely jelentése magyarul csobbanni, és valószínűleg oda vezethető vissza, hogy a mai uszkárok ősei remek vadászkutyák voltak, és belecsobbantak a vízbe, amikor visszahozták az elejtett vízimadarat.

Az uszkárok különböző stílusúra nyírása is vadászkutya mivoltukra vezethető vissza: azért nyírták meg őket, mert a vízzel átitatott bunda pluszsúlyt jelentett volna a vadászat során. A hosszú szőrt a lábon csak csomókban, illetve a mellkas tájékán hagyták meg, hogy segítsen ezeket a részeket melegen tartani. Ma viszont a kutyakiállítások kedvéért nyírják meg „oroszlán frizurájúra” az uszkárokat.

Micsoda nyugalom!

Ám a „frou-frou” kutyaként elnépszerűsödött állatnak, vizsla mivoltának köszönhetően harmonikus és sportos a testfelépítése. Ha egy uszkár kölyköt akarsz befogadni, ugyanúgy oda kell figyelned a fajta egészségügyi hátulütőire, mint a többi fajkutyánál. Ennél a fajtánál például az ún. Granulomatózus, vagy sebaceus adenitis elnevezésű bőrbetegség, a csípőízületi diszplázia (főleg a standard uszkárnál) és a progresszív retina sorvadás (vagy PRA – főként a mini uszkárnál és a „toy”-nál) gyakori jelenségnek számít. A lelkiismeretes tenyésztők azon fáradoznak, hogy csökkentsék ezeknek a genetikai megbetegedéseknek az esélyeit, ezért azt ajánlom, hogy csak hivatalos tenyésztőtől vásárolj kutyát.

Akárhogy is döntesz, egy valamit még feltétlenül tudnod kell: az uszkár bármelyik modellje mérhetetlen szeretetet és örömöt tud nyújtani gazdájának – efelől nincs kétség.