Ritka fajták kiállítása. Nem itthon, messze hazánktól. Furcsa színű kutyák a kiállítási ringben. Nem tudom, mi lehet, mert mindegyik más színű, mintás, de van sima fekete, barna is… az alakjuk egy-forma, nagyon izmos. És a szeme? Kék lenne? Csak állnak, bírálják őket, de minden kutyából olyan erő árad, mintha azonnal futásnak eredne, ha tehetné, de uralkodik magán.
Még gyerek voltam, de nem nyugodtam meg, amíg meg nem tudtam, mi lehet ez. Azóta is rajongok, mindért, ahány színű, szemű, karakterű csak van. Elfogult vagyok? Azt hiszem, igen. Most is itt áll, és érdeklődve figyel egy ebből a csodás fajtából.
Hazájában is ritkaságnak számít
Mivel sokan nem ismerik, kezdem az elején. A manapság még hazájában is ritkaságnak számító fajta története az 1600-as évekig nyúlik vissza. Származási helye az Amerikai Egyesült Államok, ahol a legősibb fajták közé tartozik.
Az egyetlen ismert háziasított, őshonos amerikai kutyafajta. Bennszülött amerikai indiánok mellett vadászott, ezért gyakran nevezik „indián kutyának”. Pontos eredete nem ismert, kialakulására több elmélet is létezik.
Valószínűleg néhány vad (vörös farkas) és később néhány európai telepesek által hozott (spanyol, francia, angol) fajta lehetnek a gyökerei. A változatos színét is a bevándorlóknak köszönheti, a velük érkező agarak, masztiffok és kopók szin-tén igazítottak a fajta vérvonalán. A hasonlóan ősi származású Beauceron (és annak kék merle vál-tozata) csak nemesített az összképen, amit a fajta ma mutat. 1979 óta hivatalosan az észak-amerikai Louisiana állam jelképe.
A Catahoula Leopárdkutya tulajdonságait és egyben feltételezett származását a legszebben az alábbi idézet foglalja össze:
„A Catahoula rendelkezik a farkas szellemével, az agár gyorsaságával, a masztiff erejével és a Beauceron határozottságával.Mindez egy szerető, intelligens és hűséges társban, aki nem akar mást, mint gazdája kedvére tenni.”
Igazi mindenes kutya
A Catahoula igazi mindenes munkakutya, akkor igazán boldog, ha feladata van. Hazájában vad-disznóhajtásra, szarvasmarha terelésre használják a fajtát. Ezen kívül rendkívül jól helytállnak, ha nyomkövetésről, őrző-védő munkáról, vagy akár felkutatásról, mentésről van szó.
Néhány szó a jelleméről. Az újdonsült Catahoula gazda jó, ha tudja, mit vállal, mert ez a fajta nem való mindenkinek. Első kutyának nem ajánlott, gyakorlottabb gazdát igényel. Sok munka van vele, de minden perc megéri.
A mindennapi edzés, munka és mivel igen intelligens, a mentális elfoglaltság is létszükséglet szá-mára. Városi házi kedvencnek nem ajánlott. Lefárasztásához segítségünkre lehet néhány sport, melyben a ’Houla remekelhet. Ilyen az agility, treeing, coursing és baying.
Ugrál és fára mászik
Sajnos magyar megfelelője és lehetőség ezen sportok űzésére nem mindnek van, de egy kis utánajárással könnyen utánoz-hatjuk magunk is körülményeit. További különlegességként megjegyezném, hogy hamar észreveszi az újdonsült gazda, hogy ez a fajta ösztönösen megkísérli (és többnyire sikerrel) a fára mászást, ugrálást. Erre az ösztönre alapozzák a treeing nevezetű sportot is.
A Catahoula kölykök esetén fontos a korai szocializáció. Játék közben ritkán harapnak, inkább ráugranak és feldöntik „áldozatukat”. Ezután gyakran ösztönös, de óvatos torokfogás következik, amit néha kontrolálnunk kell. Ez a viselkedés később sem változik, és a játékkedv se nagyon csökken. A játékba éppoly vehemensen veti bele magát, mint a munkába.
Addig bökdösi, csipkedi, tereli unottan sétáló kutyatársát, amíg az nem hajlandó legalább egy kört futni vele. Ilyenkor jobb, nekünk kétlábúaknak menekülni, mert a „préda” leköti minden figyelmét és rendszerint útban vagyunk.
Jellegzetes ugatását, mely inkább mély, rekedt farkasüvöltésre hasonlít, izgatott állapotban veszi elő.
Kezdjük el nevelni
Az engedelmességre nevelést létfontosságú korán kezdeni. Az alap engedelmességi feladatok elsa-játításával általában nincs gond. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy nyúl, macska, másik kutya felbukkanása felülírja a parancs érdekességi fokát.
Lelkivilága nem kifejezetten érzékeny. Egy komolyabb szidás vagy helyreigazítás után is képes ugyanott folytatni a játékot, miután szabadult a büntiből, ahol abbahagyta.
Szolga lélekről szó sincs. Ha épp nem szeretné végrehajtani a kívánt padra ugrást – nem azért, mert nem érti, hanem mert egyszerűen nem látja értelmét –, akkor nem is fogja. Csak áll, és állhatatosan néz. Végül megcsinálja, csak, hogy boldoggá tegyen.
2 éves korára érik meg annyira, hogy felnőtt kutyának lehessen nevezni viselkedés szempontjából. Testileg már hamarabb felnőttnek tűnik, leszámítva a sokáig megmaradó higanymozgást.
Egész életén át tartó elfoglaltságot jelent a gazdi számára, de hát, ezért szeretjük. Rendkívül kedves, gazdája fáradozását életfogytig tartó lojalitással hálálja meg, családját védelmezi és túláradóan szereti. „Munkája” végeztével igazi kanapé kutyává válik. Mi Catahoula-sok pedig jól ismerjük ezt az elégedett, az esetek nagy többségében hanyatt, négy lábbal az ég felé fetrengő, horkoló eb látványát.
Kedvessége ellenére erős akaratú és független, viselkedése territoriális, gyakran domináns más kutyákkal szemben. Nem érdemes titkot csinálni belőle, hogy a fajtától nem idegen a más kutyákkal szembeni agresszió, nem keresi a konfliktust, de nem hagyja szó nélkül, ha dominálni próbálnak felette. Ennek jeleire időben, fiatalabb korban fontos felfigyelni. Idegenekkel szemben időnként bizalmatlan, különösen, ha a területén járnak, de az emberrel szembeni agresszió nem jellemző.
Mindent egybevéve erőskezű falkavezért igényel, mindennapi edzést, futást, feladatot, interakciót gazdájával. Aki nem biztosítja az ösztönös nyomozás, hajtás vagy bármilyen, rengeteg mozgást igénylő feladatot neki, gyakran észreveszi, hogy környezete, tulajdona romjai szaporodnak.
Hogyan illeszkedik a Cata a családba?
Szorosan. Mindenkihez. Hazatérve, vagy akár 5 perc távollét után, örömét kifejezendő nem hagy kétséget a felől, hogy ránk fog ugrani, mellső lába (keze) pedig vállunkon nyugszik majd. Ilyenkor jobb vigyázni, mert a kutya megfog. A kezével. A szó soros értelmében, mivel hüvelyk ujját úgy használja, mint az ember.
A következő pillanatban már mászik is az ölünkbe a gyakran 35-40 kilós kutya. Nem számít, hogy nem fér el, hogy kényelmetlen mindenkinek, ő fejét a válladra hajtva „ölel”.
A családban a gyerekekkel türelmes pusziosztóvá válik, azt csinálnak vele, amit akarnak. Az enyém az idegen gyerekeket is imádja, de általánosságban nem árt időt hagyni az ismerkedésre, mielőtt a „nyúzás” elkezdődne.
A Louisiana Catahoula Leopárd külseje
Többnyire nem fenyeget a veszély, hogy összetévesztjük fajtatársával. Színezete sok példánynál a merle génnek köszönhetően igen változatos. Ez adja különleges leopárd mintáját, amit a fajta a nevében is őriz.
Megkülönböztetünk leopárd (merle), patchwork (nagyobb foltokkal tarkí-tott), csíkos és szolid (egyszínű) változatot. A merle kutyák lehetnek vörös (a barna minden árnyala-tával) és kék leopárdok, fehér és cser jegyekkel vagy ezek nélkül. A patchwork színezet lehet fehér alapon vörös, fekete és kék. A szolid leopárdok vörös, fekete, kék, sárga színben pompáznak fehér, cser és csíkos jegyekkel. Fehér szín is előfordul, de a nagy területű fehér színezet nem kívánatos, az esetleges féloldali vagy teljes süketség, és látásproblémák miatt.
A külső megjelenés nem mindig ad egyértelmű információt a merle gén jelenlétéről, a kék szemszín azonban utalhat rá, hogy a példány örökíti majd a gént. Napjainkban a tenyésztők többsége gén-vizsgálatot végeztet a génre, hogy a párosítás a legmegfelelőbb lehessen. Két merle gént hordozó kutya párosítása genetikai betegségek forrása is lehet. Hasonlóan nagy hangsúlyt kell fektetni a tere-lési és vadászati ösztönpróbákra is.
Szemük színe gyakran különleges, kék vagy egészen világos, fehéres. Ezeket üvegszemeknek (glass eyes) nevezik. Ezen kívül borostyán sárga, zöld, barna és két szín keveréke is lehet, amit színtörés-nek/márványos szemnek neveznek (cracked eye).
Testfelépítése erős, agilis és jól izmolt, alkalmassá téve a fajtát bármilyen munkára. Az utcán már sokan jól sikerült keveréknek titulálták, bár szerencsére sokakban felmerült, hogy inkább egy érdekes fajta áll előttük.
A mai napig meglep, amikor olyan emberrel találkozom, aki nem kérdez vissza egyből a fajta nevét hallva. Szerencsére már Európában is felfedezték értékét, és szép kis populáció van kialakulóban hazánkhoz közeli országokban is.
10 éves testvérem fogalmazta meg felemás szemű kutyám esetében a szemszín kérdés lényegét:
„Kék szeméből az értelem, zöld szeméből a szeretet sugárzik”.
Szerző, fotók:
Pásztor Petra
www.coahoma.eu
