A mexikói szürke farkas (Canis lupus baileyi)

A mexikói szürke farkasok jövőképe sivár volt. Mára számuk egyre csak nő, hála az olyan csoportoknak, mint a Kaliforniai Farkas Központ, melyek védelmükre, megőrzésükre és segítésükre tették fel életüket. A San Diego-i hegyek keleti részében található centrum tanulmányi, fenntartási és kutatási lehetőséget biztosít. Az efféle csoportok által védett mexikói szürke farkasokat szaporodás céljából pároztatják és felkészítik őket a délnyugati Egyesült Államokba vagy az Észak-Mexikóba való visszatelepítésre.

Számuk nagyon lecsökkent

El Lobo védelmezése

A farkasok egy ritka alfaja, a mexikói szürke, egykor szabadon kóborolt Észak-Mexikóban, Arizónában, Új-Mexikóban, Kolorádóban és Texasban. Sajnos ezek a farkasok a mészárlások áldozataivá váltak, mivel ezeken a területeken a népesség száma megnövekedett. A betegségek, a zsákmány hiánya és egyéb kedvezőtlen körülmény miatt számuk egyre csak csökkent. Az 1970-es évek környékén már csak néhány egyed élt. Hogy megvédjék őket, több különböző csoport megalkotta a Mexikói Szürke Farkasok Túlélésének Tervét, mely a fogságban való tenyésztést irányítja, hogy majd azután szabadjára engedjék őket a vadonban.

Farkasok tenyésztése fogságban

A fogságban való tenyésztés utólagos szabadon engedés céljából, egy megfelelő pár kiválasztásával kezdődik. A farkasokat egy összetett eljárás során párosítják össze. Feltérképezték őket, genetikai információk beszerzése végett. A családfáról, a születésekről és elhalálozásokról szóló feljegyzéseket mind-mind gondosan őrizik. Az ezek alapján megszülető tenyésztéssel kapcsolatos döntések fenntartják a faj változatosságát. A genetikai diverzitás segít gondoskodni az egészséges utódok születéséről. Amint összeválogatnak egy párt, olyan védett környezetbe vezetik be őket, mely nagyban hasonlít szülőföldjükhöz.

Legközelebb kérek egy kispárnát

Erin Hunt, a Kaliforniai Farkas Centrum ügyvezető igazgatója szerint „a farkasok könnyen szaporodnak fogságban is, ha egy erre megfelelő környezetet biztosítanak nekik". Ha az a körülzárt terület biztonságos, a farkasok párosodnak, kölyköket nevelnek és falkában élnek, ahogyan azt a vadonban is tennék. Mikor úgy néz ki, hogy szabadjára lehet őket engedni, terveket készítenek ennek megvalósítására.

A farkasok szabadon engedése és nyomon követése

A fogságban nevelkedett farkasok szabadon engedése alapos előkészületeket igényel. A jelöltek előbb be kell bizonyítsák, hogy képesek a túlélésre a vadonban. Azt, hogy az állatok mikor állnak erre készen, számos kiértékelés alapján döntik el. A legtöbb vad ösztönt tanúsító farkasok a legmegfelelőbben a szabadon engedésre.

Fogságban nevelkedtem, de hamarosan szabadulok

Hogy minderre felkészítsék a farkasokat, előbb áthelyezik őket egy olyan létesítménybe, ahol hozzá szoktatják őket a helyi éghajlathoz és területhez. A hely, ahova kiengedik őket, megfelelő zsákmánnyal, vízforrással és körülkerített területtel kell, hogy rendelkezzen. A farkasokat párosával vagy falkástól engedik szabadon, hiszen a vadonban is ezt az életmódot folytatják. Amint megszokták a térséget, készen állnak a vadonra.

A kiválasztott helyre való elszállítás külön stratégiát igényel, mivel a helyszín szükségszerűen távoli kell, hogy legyen. Ahhoz, hogy eljussunk a célponthoz, előfordulhat, hogy helikoptereket, terepjárókat és teherhordó szamarakat kell igénybe venni. A helyszínen a farkasokat puha hálóval körülkerített akolokba helyezik, hogy könnyedén tudjanak ki-be sétálni. Amint készen állnak, ezt szabadon megtehetik. Egyesek azonnal zsákmány után vadásznak, míg mások a táplálék pótlékokra hagyatkoznak. Függetlenül attól, hogy mennyire viszonyulnak merészen a vadászathoz, az újonnan szabadjára engedett farkasok több héten keresztül kapnak pótlólagos táplálékot.

A szabadon engedés után a farkasokat rádiós nyakörvekkel követik nyomon, melyeket még a kiengedés előtt felhelyeznek rájuk. Ezek beépített távmérővel rendelkeznek, mely által a Mexikói Farkasok Túlélését segítő szervezet nyomon tudja követni életüket. Emellett a vadászati szokásaikat, emberekhez való közelségüket és a bujdosási ösztönt is tanulmányozzák, valamint leellenőrzik a kölykök születését is. Az éves számlálások meghatározzák a vadonban élő farkasok számát.

Rádiós nyakörvek segítségével követik nyomon őket

Az ökoszisztéma megőrzése

Bár egy veszélyeztetett faj szabadon engedése nem tűnik kézenfekvőnek, mégis van értelme. A mexikói szürke farkasok segítenek fenntartani egy bizonyos térség ökoszisztémáját. Mivel a gyengébb állatokra vadásznak, a farkasok biztosítják az erősebbek túlélését és azok egészséges utódainak szaporodását. Ms. Hunt a „biodiverzitás mérnökeinek" nevezi a farkasokat. „Számos más fajnak biztosítják az élelmet". A farkasok által megölt állatok a dögevő madarak, rókák, sakálok, medvék hollók és szarkák számára is táplálékot jelentenek. Kordában tartják a sakálokat, így a rókák nyugodtan növekedhetnek. A rókák cserébe levadásszák az idegesítő rágcsálókat.

Amikor a farkasok zsákmányukat kergetik, az állatok elszaladnak. Ez a migráció lehetőséget biztosít a növényeknek a regenerálódásra. A fák, bokrok és füvek újra kinövése megelőzi a terület erózióját és degenerálódását. A növények élete segíti a vízforrások megőrzését és szabályozását. Ezek az újjászületések elősegítik az ökoszisztéma veszélyeztetett állatfajainak túlélését.

Szükségük van az emberek segítségére

A mexikói szürke farkasoknak fontos szerepük van a délnyugat Egyesült Államokbeli és Észak-Mexikói ökoszisztéma megőrzésében. Azonban sajnos félreértések áldozataivá váltak. Ennek a szinte kihalásig levadászott ritka farkas fajtának most mindennél nagyobb szüksége van a segítségünkre. A Kaliforniai Farkas Centrum együttműködik a Mexikói Farkasok Túlélését segítő szervezettel a foglyul ejtésben, a tenyésztésben és az egészséges farkasok szabadon engedésében, mivel talán ez az egyetlen esély a jövő generációja számára, hogy a mexikói szürke farkasokat megismerhesse.