Puli, a magyar pásztorkutya

Puli, a pásztorkutya

A puli ősidőktől fogva a juhászok és a gulyások nélkülözhetetlen társa és segítője volt. A XIX.-XX.sz. természettudósai, néprajzkutatói, akik a népi pásztorkodás tanulmányozása során közelebbi ismeretséget köthettek a „terelő őspulival", mindannyian elragadtatással írtak rendkívüli intelligenciájáról, terelő tehetségéről.

A népi pásztorkodás megszűnésével a puli a többi pásztorkutya fajtával együtt szinte munkanélkülivé vált. A múlt század húszas éveiben dr.Raisits Emil, az Állatorvosi Főiskola tanára munkatársaival megkezdte a magyar kutyafajták törzskönyvezését és nemesítését. Felismerte, hogy ezek a fajták csak akkor maradhatnak fent, ha a jövőben társállatként is megállják a helyüket.

A pásztorember módszereivel a fellelhető legtípusosabb egyedekből tetszetős küllemű, a fajtára jellemzően kiváló habitusú kutyákat kell tenyészteni. Dr.Raisits Emil a Fővárosi Állatkertben a magyar kutyafajták akkori legszebb egyedeit gyűjtötte össze és belőlük alapította az „Állatkerti" tenyészetet. Munkája nyomán a puli addig nem látott népszerűségre tett szert itthon és külföldön.

Herman Ottó írta Halászat és pásztorélet című művében: "A puli működése bámulatos. Az eb csöndesen,mintegy unottan ül a juhász lábainál, egy szóra felpattan, ránéz a gazdájára s erre a szóra: Teeee erigy árra! - vágtatva indul abban az irányba, amerre a gazda fejével intve mutat; egyet-kettőt vakkant, mire a nyáj már kanyarodik; minden késlekedő juhnak nekiront, s ha nem szedi elég szaporán a lábát, vakkant, s meg is czibálja a bundáját".

Amit a puli származásáról a kutatók munkájának eredményeképpen megtudhatunk: eleink a népvándorlás során Közép-Ázsiából hozták magukkal terelő kutyáikat, amelyek hosszú útjuk során keveredtek más pásztorkutyákkal, mégis megőrizték sajátos típusukat.

Milyen a mai puli?

Aki először vesz szemügyre egy típusos pulit, egy kecsesen aprózó léptű közepes testű kutyát láthat, amelynek dús fürtű bundájából csak bájos fekete orrtükre mutatja, hogy „melyik az eb eleje". A sűrű frufru alól sötéten ragyogó szemek fürkészik a világot. Tapasztalatunk szerint azok, akik pulikölyköt vásárolnak, már kialakult érzelmi kötődéssel érkeznek a tenyésztőhöz: már volt a családjukban puli, vagy más módon menthetetlenül beleszerettek a fajtába. Valóban - ez a kutya maga is rendkívül érzelemgazdag és temperamentumos, nem véletlenül a hasonló habitusú embert vonzza magához.

A pulik nagyon jól beilleszkednek a családba, a gyerekekhez is kedvesen közelednek. Remek házőrzők: hamar megtanulják mikor szükséges ugatniuk, egyébként csendesen szemlélődnek. A hívatlan látogatókat hevesen támadják és meg is harapják. A család vendégeit viszont némi virtuskodás után békén hagyják. Egyes vérvonalak esetében megfigyelhető a személyvédő ösztön kifejezett jelenléte. Ezek a pulik idegen területen a hozzá és gazdájához határozottan közelítő idegen személyt hevesen fogják.

A puli a jó szóból is ért - a goromba bánásmódot nagyon megsínyli. A családhoz tartozókat hatalmas ovációval fogadja, testbeszéde összes elemét bevetve: pörög, pattog, grimaszol és jellegzetes „csivogó" hangon ugat. A gazdáját üdvözlő pulira jellemző a „mosolygás", azaz hogy ilyenkor örömében az ínyét felhúzva az összes metszőfogát megmutatja. A kifejlett, sőt az idősebb állatok is derűs, mókázó kedvűek, gazdájukhoz szertelenül bújnak, dörgölőznek, a háznál élő kutyatársaikkal boldogan játszanak. Megkedvelik a család cicáit is, és ha azok is akarják - játszópajtások lehetnek.

Ez a csodálatos ősi kutyafajta máig megőrizte szívós alkatát, mert az állomány túlnyomó része egészséges és hosszú életű. A tenyészállatokat csípőízületi diszplázia és a „fiatalkori szemlencsehomály" tekintetében szükséges szűrni.

Tudnunk kell, hogy a kertünkben éldegélő puli szellemi kapacitását, tettrekészségét közel sem használjuk ki. A különféle kutyasportokban viszont eredményesen vehet részt egy pulis gazda, sőt bekapcsolódhat a pásztorkutyás ügyességi bemutatókba, ahol a hajdani pásztorélet mindennapjaiból idéző feladatokat tanulhatnak meg.

Az utóbbi években lehetőség nyílt a pulik terelőösztön-próbázására, valamint terelő kiképzésére és terelőversenyeken való részvételére. Azonban a nagyszerű terelősport népszerűségét egy banálisnak tűnő tény ássa alá a pulitulajdonosok körében: a terelő hadműveletek színtere a legelő. A legelő pedig gazos. Ha oda a kutya belerohan az ékességének számító bundájával, azt a gazdája több napon át is böngészheti, mire egyenként kiszedi az apró növényi részeket. Így aztán a pulitartók türelmesen várják, mikor ösztönpróbázhatnak parkban, vagy futballpályán.

A puli tenyésztése

A '30-as években az Állatkertben folyó tervszerű tenyésztői munka eredményeképpen a hazai kutyakiállításokon meglepően sok puli szerepelt. Az 1932-ben megrendezett magyar kutyafajták versenyén mutatkoztak be az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület többszörösen győztes rendőrpulijai. Akkoriban a magyar kutyafajták nemesítésében elkötelezett tenyésztők azt a célt tűzték ki, hogy a kutyatartók különféle igényeinek megfelelő kutyákat tenyésszenek. Ezért marmagasság szerint négyféle méretben tenyésztették a pulit.

• törpepuli (ölebnek)
• kis puli
• középpuli
• rendőrpuli

A ma érvényes standard egy mérettartományban határozza meg a puli marmagasságát, és bármilyen hihetetlen, még mindig sok egyed kívül esik a megengedett alsó vagy felső határon. A színekre vonatkozóan a fehér, a fekete, a maszkos fakó, és a szürke színek elfogadottak. A két utóbbi ősi színváltozat már majdnem kiveszett - a jövőbeni tenyésztési feladataink egyike az ilyen színű, típusos egyedek elszaporítása.

A puli fajtagazdája Magyarország, így a hazai tenyésztők vállára nehezedik annak a felelőssége, hogy a kis létszámú valóban kívánatos küllemű, jó idegrendszerű, valamint örökletes betegségektől mentes tenyészállománnyal jól gazdálkodjon. A számottevő létszámú külföldi puliállományok, mint pl. az USA-ban, vagy Angliában találhatók, a magyar elképzelésektől, a puli FCI-standardjétől sajnos messzire távolodtak.

Puli

Fajtajegyek

Általános megjelenés:

Középméretű,szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Testét erőteljes, szalagokat vagy zsinórokat képező szőrköntös fedi. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.

Fontos méretarányok:

• ideális esetben a törzshossz megegyezik a marmagassággal.
• az arcorri rész és a fejhossz aránya: 3.5 : 10

Viselkedés és jellem

Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző.

Testfelépítés:

• Fej: A koponya kicsi és finom; a stop gyengén fejlett; az orrtükör viszonylag kicsi, fekete színű; az ajkak és a pofák feszesek, mélyen pigmentáltak;fogazata teljes (42 fog), harapása ollós; a szemek közepes nagyságúak, sötétbarna színűek, kissé ferde metszésűek, élénk, értelmes kifejezésűek. Közepesen távol helyezkednek el egymástól. A szemhéjszél feszes és jól pigmentált. A fülek széles alapúak, középmagasan tűzöttek. A lógó fülkagylók lekerekített V alakúak.
• Nyak: középhosszú,feszes,izmos, dús szőrzet fedi.
• Törzs: a felső vonal egyenes; a hát középhosszú, feszes; a mellkas mély és hosszú
• Farok: a középmagasan tűzött farok minden esetben szorosan záródik a kereszttájékra. Kiegyenesítve a csánkig ér. Dús szőrzet fedi.

Mozgás

Igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Mozgása gyakran jellegzetesen aprózó, pörgő, szökdécselő.

Szőrzet

Kölyökkorban tömött, hullámos, vagy göndör lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A két szőrtípus aránya határozza meg a bunda jellegét.

Méret

Marmagasság kanok esetében: 39-45 cm, ideális méret: 41-43 cm. Szukáknál 36-42 cm, ideális méret:38-40 cm. Testsúly:kanok:13-15 kg, szukák: 10-13 kg.

Tartás és táplálás

A pulit természetesen kertes házban való tartásra javasoljuk, mindamellett hogy ez a kutya nagyon igényli az ember közvetlen közelségét. (Ezért a pulis gazdák bizony a lakásukba is beengedik szeretett kisbojtárjukat.) Semmiképpen sem fogadható el számukra a kennelben vagy megkötve való tartás, amely szerencsére ehhez a fajtához ragaszkodó embereknek eszébe sem jut. A kutyaólba ritkán bújnak be, annak a lapos tetejéről vagy egy deszka dobogóról viszont annál inkább szeretnek szemlélődni. Élőhelyül tiszta, parkosított terület felel meg számukra, mert a hosszú bundájukba minden növényi hulladék beleragad. Mint a többi hosszú szőrű kutyafajtának, a pulinak is viszonylag fehérjedús, jó minőségű takarmányra van szüksége, hogy különleges szőrköntöse szépen növekedhessen. Ajánlatos kúraszerűen szőr- és bőrtápláló táplálékkiegészítőket adni neki.

Szőrápolás

A puli iránt érdeklődők biztosan megkérdezik, hogyan lehet ezt a tetszetős rasztafrizurát előállítani. El kell árulnunk, hogy magától nő így: a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó „felszőrök, "amelyeket körülvesz és átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A fürtöket előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott, viszont rendezgetni és ápolni szükséges.

Ez az ápolás a többi kutyafajtához viszonyítva közepes gyakoriságot jelent, kifejlett állat esetében kb. 3 hónapot. A tincseket kézzel, egyenként választjuk szét egymástól, úgy mondjuk, hogy  „feltépjük" a bundát (ez a kutyának egyáltalán nem fáj!) A szőrzetnek a 10-12 hónapos korban esedékes első megdolgozása azonban némi szakértelmet kíván. Vannak tenyésztők, akik a tőlük származó kölykök első kozmetikáját fel tudják vállalni, de annyi segítség mindenképpen elvárható a részükről, hogy egy hozzáértő személyhez irányítják az új tulajdonost.

A jelenlegi kutyakozmetikus-képzés egyik hiányossága, hogy a gyakorlat során nem jut elegendő idő megtanulni a tanulóknak, hogyan kell ezt a szőrzettípust helyesen kezelni. Akadnak azért puliban jártas kozmetikusok, éppen ezért fontosnak tartom felhívni a gazdák figyelmét arra, hogy a pulit a kozmetikusnál otthagyni igen helytelen. A bunda feltépése csak az állat nyugodtan fekvő helyzetében valósítható meg, ez pedig csak a gazda jelenlétében képzelhető el. A kétségbeesetten vergődő, (vagy állva kikötözött) puli bundáját nem lehet szakszerűen átdolgozni.

Az újdonsült gazdának tehát érdemes az első néhány alkalommal szakértőhöz vinni a kutyát, így nemsokára már saját maga is boldogul a szőrkezeléssel. A felnőtt kutya bundája a továbbiakban otthon is könnyedén kezelhető. Fürdetni a körülményektől függően 3-6 havonta is lehet. A puli szőrét sosem keféljük,és nem fésüljük!

Az ápolatlan, összetapadt bundát célszerű ollóval megrövidíteni, majd ujjnyi tincsekre feltépni vagy felvágni. Ehelyett a pulit kopaszra gépelni nem szabad. Abban az esetben,ha a gazda praktikusabbnak találja,választhatja az ún. „fajtajellegnek megfelelően rövidített" frizurát, amely egy fiatal puli formájára való nyírást jelent.

A pulinak a hiedelemmel ellentétben nincs elviselhetetlen melege a nagy bundában, hiszen az, ha megfelelően fel van tépve, kiváló hőszigetelőként működik, akár a juhászon a suba. Éppen ezért a pulit kánikulában sem szabad lenyírni.

Fotók: www.rackaorzo.hu