Honnan vásároljunk kutyát?

Ez ugyanis a tenyésztő névjegye, tükörképe... Nézzük meg, mekkora területen tartja a kutyákat. Egészségesek-e az ebek? Tiszta-e a kölykök fekhelye? Tiszták-e a kölykök maguk? Fertőtleníti-e tenyésztő a látogatókat, mielőtt bemennek a kölykökhöz? Figyeljük meg azt is, hogy látogatásunkkor mennyi információt, tanácsot kapunk a tenyésztőtől? Ne legyünk lusták több tenyésztőt megnézni! Amennyiben mód van rá, feltétlenül nézzük meg a kiválasztott kutya szüleit is. Ez sajnos nem mindig lehetséges, hiszen gyakran előfordul, hogy a fedező hím és a szuka több száz kilométerre él egymástól. Ha lehetséges, kérjünk fotót, vagy videót a szülőkről.

Egy tanulságos eset...

Nemrégiben hírét kaptuk, hogy találtak egy négy hónapos dogot. Kisgyermekkorom óta dogot szeretnék, így azonnal felhívtuk a menhely képviselőjét, hogy érdeklődjünk a dog iránt. A hölgy tájékoztatott bennünket arról, hogy az eb pillanatnyilag ideiglenes befogadónál van, ezért két hetet várnunk kell. Ez idő alatt kiderül, hogy egészséges-e a kölyök. Amennyiben igen, elhozhatjuk. Mondtuk, hogy megértjük, de addig is meglátogatnánk, hogy szokja a jelenlétünket a kiskutya. A menhelyes hölgy azonban kategorikusan elzárkózott látogatásunk elől. Nem orvosi vagy egészségügyi okokra hivatkozva, hanem a következő indokkal: "Ne menjenek oda, ahol most van a kutya, mert úgyis én tudom, hogy mit kell mondani." Mondanom sem kell, hogy gyorsan elköszöntünk...

Aranyszabályok

• Mindig csak minőségi tenyésztőtől vásároljunk. Így jobban szavatolt, hogy egészséges, normális idegrendszerű kutyát veszünk; míg egy piacon, csomagtartóból vásárolt kutya esetében ez mindig kétesélyes. Egy tenyésztő nem feltétlenül a papírok és érdemkupák darabszáma miatt válik minőségi tenyésztővé – a minőségi tenyésztő minőségi helyen, minőségi körülmények közt tartja, neveli és gondozza állatait.
• Figyeljünk az adásvételi szerződésre. Mindig kössünk szerződést a kutya vásárlásakor. Ez biztosíték számunkra abban az esetben, ha később kiderülne, hogy az ebnek valamilyen örökletes rendellenessége van. A hivatalos szerződéssel tudjuk kártérítési igényünket jelezni a tenyésztő felé.
• Csak chippel ellátott kutyát vásároljunk. Ma ennek segítségével Európában bármikor azonosítható a kutya. Külföldön és belföldön egyaránt lehetővé teszi, hogy az elveszett/talált kutyákat könnyedén visszajuttassák a gazdáikhoz.
• Ne feledjük a vásárlás után a kutyát (és a chipet) nevünkre átíratni!

Ha menhelyről hozzuk

Menhelyről kihozott kutya esetében ugyanígy több szempontot figyelembe kell vennünk. Ne essünk abba a hibába, hogy hazavisszük a "jaj-de-kis-félős"- "jaj-de-kis-magányos" kutyát, csak azért, mert megesik rajta a szívünk. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy nálunk is így fog viselkedni és öröm helyett csak feszültséget hoz majd a közös életünkbe. Nem biztos, ebből az állapotból ki tudjuk otthon mozdítani szakember segítsége nélkül!

Nagyon szép és támogatandó cél menhelyről választani kutyát. A későbbi békés együttélés feltétele azonban az, hogy ne első látásra vigyük haza! Figyeljük meg hosszabban a ketrec mögötti viselkedését. Ha megtetszik egy eb, először jelezzük a menhely munkatársainak, hogy érdeklődünk a kutya iránt.

Kérdezzünk: Mennyi ideje van a menhelyen? Hogyan került oda? Milyen a viselkedése? Hogyan viselkedik más kutyákkal? Mi a véleményük a kutyáról?

Jelezzük, hogy esetleg hazavinnénk a kutyát, majd több alkalommal vigyük ki sétálni, barátkozzunk vele, ismerjük meg – vica versa: adjunk neki is lehetőséget, hogy megismerjen bennünket. A séta közben kikerül abból a környezetből, amelyben jelenleg van, és így remek alkalom nyílik arra, hogy megnézzük, más környezetben hogyan viselkedik. Próbáljunk meg vele labdázni, kötélhúzós játékot játszani egy kisebb ronggyal vagy kötéldarabbal (esetleg faággal). Így megfigyelhetjük, mennyire erős a zsákmányszerző ösztöne, apportírozó kedve. Csörgessünk-zörgessünk mellette (pl. kulcstartóval) tárgyakat és figyeljük meg, hogyan reagál a zajokra, mennyire ijedős.

Melyiket válasszuk?

Bárhonnan viszünk is haza kutyát, a kiskutya kiválasztásánál közösek a szempontok: az arany középút elvét követve járhatunk a legjobban. Olyan egyedet válasszunk, mely nem túl aktív, nem túl félős; akin látjuk, hogy keresi az emberrel (velünk) való kapcsolatot, keresi az ember társaságát. Az ilyen alkatú kölykök általában nem okoznak később sem csalódást.

Vegyünk a gyermekünknek kutyát?

NE! Mert egy gyerek 12 éves korában még hiába mondja, hogy gondját tudja viselni… 12 évesen? El fogja vinni az orvoshoz? Tudjuk vállalni, hogy majd helyette megtesszük? Kié lesz valójában a kutya? Soha ne dőljünk be annak, hogy a szomszéd Béla bácsi vizslája milyen "jó fej"! Korántsem biztos, hogy a másik 35 vizsla is ugyanolyan jó fej lesz.

Hazaindulás előtt

Mindenképpen gondoskodnunk kell a kényelmes utazásról a kiskutya számára – utazóládáról, kosárkáról, pokrócról - attól függően, hogy hogyan szállítjuk haza. Praktikus megoldás, ha kidobható, kimosható dolgokkal béleljük ki a fekhelyet. Előfordulhat ugyanis, hogy bepisil, bekakil, vagy ha rosszul tűri az autót, esetleg még hányhat is – főleg egy hosszabb úton. Egy kisebb itatótálat és vizet mindenféleképpen vigyünk magunkkal. Kölyök korban az ivás még nagyon fontos. Egy hosszabb úton még utazás közben itatni kell a kutyát. Nem kell megijedni, ha esetleg kibukja. Tévhit, hogy autózás előtt nem ihat a kutya és attól még nem nevezhető hányósnak sem, ha menet közben felbukik egy kis vizet.

Amikor odaadják a kiskutyát, a következőket feltétlenül el kell elhoznunk vele:

• oltási könyv – benne a chippelést igazoló vonalkód
• törzskönyv – gyakran csak később készül el
• adásvételi szerződés egy példánya.

Érdemes még elkérni egy darab pokrócot a régi fekhelyéről, ahol számára ismerős szagok vannak – ha nincs ilyen, vihetünk neki az első látogatásunk során is, amit aztán otthagyunk nála, míg az alomban marad a testvéreivel. Ez egy kis biztonsági pont lesz számára a későbbiekben, az új otthonában a fekhelye előkészítésénél.

Otthon, édes otthon

Amikor hazaérünk, egyszerűen tegyünk le egy tálka tiszta vizet a kölyökkutyának és engedjük, hogy útjára induljon felfedezni a területet. Ne foglalkozzunk vele, hagyjuk, hogy megnyugodjon az út után. Annyit engedjünk meg első perctől a kiskutyának, amennyit utána is meg akarunk engedni neki. Mert amennyit kölyök korában megengedünk – azt később meg is fogja követelni…