A kutya viselkedése és ösztönei

Ha evolúciós szempontból tekintünk vissza, láthatjuk, hogy a farkasoknak hosszú időre volt szükségük, amíg megszelídültek. Mielőtt összeálltak volna velünk embrekkel, nem mindig jutottak hozzá egészséges, finomabbnál finomabb táplálékokhoz. Senki (a falka többi tagjait leszámítva) nem védte meg őket a sérülésektől és nem voltak állatorvosok, oltóanyagok és gyógyszerek, melyek megóvták volna őket a betegségektől. A természetes szelekció során egy olyan kutya modell jött létre, melynek megvannak a szükséges fizikai és mentális képességei a fajfenntartáshoz. Magatartásuk napról-napra és évről-évre segítette őket, hogy helyes döntéseket hozzanak, melyekkel megvédhetik önmagukat és utódaikat. Ha ezt nem érték volna el, ma a dinoszauruszokhoz sorolnánk őket.

A vadon élő farkasok mindennapi életét a viselkedésük és a csoport többi tagja közötti kölcsönhatások irányították. Gyakran döntöttek olyan társadalmi csoport mellett, mely ugyanannak a családnak a tagjaiból épül fel. Ez volt a legjobb módja a védelemnek és az állandó élelmiszer-ellátás biztosításának, hisz mindenben együttműködtek. A dögevők számára egy csoport tagjának lenni annyit jelentett, hogy azok segítettek megvédeni őket a nagyobb ragadozóktól, miközben a zsákmányukból engedték lakmározni. Nagyobb védelemre tehettek szert a nagyobb vagy hatékonyabb ragadozók ellen, ha falkába tömörülnek, mintsem, hogy egyedül próbáljanak védekezni ellenük.

A kutyák számára egy társadalmi csoport részének lenni sok előnnyel jár. Természetes, ösztönös viselkedésük a faj más tagjaival való kölcsönhatás körül forog. A kölyköket illetően, a többi családtaggal való játék, nagyon fontos. Megtanulják, hogyan kell helyesen viselkedni más kutyákkal szemben. Az emberekkel való szocializálódás is elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy a kiskutya úgy nőjjön fel, hogy értékelje az ember társaságát.

A háziasított kutyák szívesebben élnek társadalmi környezetben és általában a gazdájukat is a családjuk tagjaként tartják számon. Egyes családokban ugyanúgy megosztják életüket az emberekkel, mint más kutyákkal. Ezekben a szociális felállításokban, megtudják, hogy ki a vezető a társadalmi csoportjukon belül. A jól képzett kutyákat arra tanítják, hogy az embereket tekintsék vezetőjüknek. Ezt minél korábban kellene elérni, és nem azáltal, hogy fizikai dominanciát gyakorolunk rajtuk, hanem úgy, hogy szellemi vezetőjükként fogadtassuk el magunkat. Ha segítünk a kutyának finoman és következetesen megtanulni, mi számít elfogadható viselkedésnek, azáltal segítünk abban is neki is, hogy jobban érezze magát. A kutya esetében, akárcsak az embereknél, ugyanúgy nagyon idegesítő tud lenni, ha nem tudja mit várnak tőle, mint az, amikor nem világos a felé irányuló üzenet.

A fentebb leírt dolgok tesznek egy vadon élő kutyát  vagy farkast hatékonnyá. Ezek a cselekedetek természetüknél fogva hozzájuk tartoznak. Azonban mi sokat ezek közül megpróbálunk megszüntetni a kutya nevelése során. Ez azért van, mert szeretnénk a kutyust otthonunk és családunk részévé tenni. Nem akarjuk, hogy felássa az udvarunkat, azt sem akarjuk, hogy otthonunkban vizelettel vagy széklettel jelölje meg a területé, és azt sem akarjuk, hogy túl sokat ugassanak, mert zavarhatja a szomszédainkat.

Tudván, hogy ez a magatartás természetükhöz tartozik, jobban megértjük majd őket és jobb megoldásokat találunk majd, e viselkedési problémák megoldására. Pozitív megerősítéssel és megfelelő nevelési szakértelemmel elfogadhatóbbá alakíthatjuk ezeket a viselkedési formákat.