Ír farkaskutya

Az ír farkaskutya közepesen hosszú, durvább, drótos tapintású bundája leggyakrabban szürke, de előfordulhat fekete, vöröses, barnás és csíkos/tarka szőrű változatokban is. Ápolása nem igényel túl sok energiát, a szálkás szőrzet rendszeres kikefélésén kívül évente 1-2 alkalommal szükség lehet kutyakozmetikusnál trimmelésre is, hogy az elhalt szőrszálaktól megszabadulhasson, elkerülendő az esetleges bőrproblémákat. Vad, természetes külseje loncsos, ápolatlan benyomást kelthet, a rendszeres trimmeléssel ez is szelidíthető kicsit.

Bár az ír farkas erős vadászösztönnel bír, elsősorban mégis inkább bújós, barátságos, néha ölebként viselkedő óriás. Szelíd, nyugodt jellemű, öblös hangját ritkán hallatja, így nem kifejezetten házőrzőnek való - bár a mérete elrettentő lehet, az agresszivitás hiányzik belőle. Nagyon családcentrikus, emberközpontú, intelligens, szeretetre méltó, érzékeny és ragaszkodó agárfajta, megjelenéséhez hasonlóan a viselkedése is méltóságteljes tud lenni. 

Az ír farkaskutyánál sokáig, nagyjából 2 éves koráig tart a testi és a szellemi, jellembeli fejlődés is, vagyis nem ritka, hogy a már óriás testben valójában egy kajla kölyök lakik. Általában jól kijön a többi kutyával és más állatokkal is, de nem szabad elfelejteni, hogy méreteit meghazudtolóan villámgyors futó, és bár alapvetően kiegyensúlyozott, békés kutya, vitás helyzetekben kitörhet belőle a vadász harcmodor. Szeretettel és türelemmel viszonylag könnyen nevelhető, de lehet hajlama az önfejűségre.

Az ír farkaskutya nagyon családbarát, szüksége van az emberi társaságra - vagyis elsősorban tágasabb lakásba, házba való, mert méreteinél fogva nagy a helyigénye, az egyedüllétet, kennelben sínylődést viszont nem kedveli.

A növekedési időszakban ügyelni kell arra, hogy az ízületeit ne terhelje fölöslegesen túl sok rohangálással, játékkal vagy lépcsőzéssel, felnőttként viszont szüksége van nem csak a rendszeres sétákra, de arra is, hogy agárként száguldozhasson kisebb távokon. Élvezi a játékot és futkározást más kutyákkal is, kerékpáros társnak is beszoktatható, de nincs igénye extrém hosszú sétákra. Kedveli az erdei kirándulásokat is, de azt mindig szem előtt kell tartani, hogy vadászkutyaként az orra könnyen “elviszi”, így nem bekerített területeken a legjobb mindig pórázon tartani. 

Az ír farkas ápolása nem igényel sok energiát: könnyen tisztán tartható a szőrzete, és ha a bundáját heti néhány alkalommal alaposan kikeféljük, az esetleg előforduló bőrbetegségeket is könnyebben észrevehetjük vagy megelőzhetjük. Évente 1-2 alkalommal kutyakozmetikusnál ajánlott a trimmeltetése.

Az ír farkaskutya jellemzően jó étvágyú fajta, de a minőség itt is előrébb való a mennyiségnél. Fontos, hogy korának, növekedési fázisának és méretének megfelelő  összetételű, kiegyensúlyozott étrenden legyen a kutya - lehetőleg sok hússal, kiegészítő zöldségekkel, de csak kevés gabonával. A kölyköknél az alapvetően gyors növekedés miatt érdemes az első évben kerülni a túl nagy energiatartalmú ételeket, amik tovább serkentenék a növekedést. A kálcium-foszfor arányra is különleges figyelmet kell fordítani a csontok megfelelő fejlődése érdekében.

Kölyök és felnőtt kutyák esetén is érdemes a napi ételadagot 2-3 részre osztva adagolni, egyrészt a nagytestű kutyáknak szükséges mennyiség, másrészt a gyomorcsavarodásra való hajlam miatt - ez utóbbi elkerülése érdekében etetés után elegendő időt kell hagyni a kutyának a pihenésre is, mielőtt aktív mozgásba kezdene. 

Sajnos az ír farkaskutya nem csak bújós természetének és impozáns megjelenésének köszönheti a szívtipró jelzőt: ez arra is utal, hogy hatamas mérete és néhány jellemző betegsége miatt átlagosan sajnálatosan rövid időt, mindössze 5-8 évet tölthet a gazdájával, mielőtt az örök vadászmezőkre költözne. Megfelelő tartási körülmények között és körültekintő tenyészetválasztás esetén természetesen könnyebb a maximum felé kitolni az ír farkas várható élettartamát.

Kölyökkorában gyors növekedése miatt különösen oda kell figyelni arra, hogy megfelelő mértékben, eleget mozogjon, de ne legyenek túlterhelve az ízületei.

Ennél a fajtánál igen magas lehet a kockázata a csípő- és könyökízületi diszpláziának, a csontráknak, a szívbetegségeknek, az epilepsziának és a gyomorcsavarodásnak is. Hajlamos lehet daganatos megbetegedésekre, pajzsmirigy problémákra, érfejlődési és véralvadási rendellenességekre. 

Alapvetően higgadt jelleme sajnos arra is hajlamossá teszi, hogy ne “panaszkodjon”, azaz nem feltétlenül jelzi, ha egészségügyi problémája van vagy rosszul érzi magát, csak amikor már túl késő. Érdemes különleges figyelmet fordítani minden változásra, ami viselkedésében, mozgásában, testsúlyában vagy szőre minőségében előfordulhat, ezek mind-mind olyan betegségeket jelezhetnek, amivel orvoshoz kell fordulni.