Első pillantásra a moszkvai őrkutya valóban hasonlít a bernáthegyire. Ami laikus szemmel jobban megkülönböztethetővé teszi, az a valamivel hosszúkásabb pofája, kevésbé összenyomott feje és összességében könnyedebb megjelenése.
A moszkvai őrkutya nagytermetű, erőteljesen testfelépítésű, fejlett izomzatú. A mellkasa mély, széles és hosszú. Marja magas, széles, hosszú, izmos, jól körülrajzolt - különösen a kanok esetében. A háta egyenes, erős, széles és izmos. A dereka rövid, széles, izmos, nem nagyon kidomborodó. A hasa feszes. Nagy, kerek mancsai vannak. Farka magasan tűzött, széles és tömött. Nyugalmi helyzetben a prémszegélye lefelé áll, könnyedén behajlik a végén. Izgalmi állapotban sarló alakban felemelkedik a hátgerinc fölé.
Koponyája széles, homloka nem előreálló, pofája némileg rövidebb a homloknál, tompa és plasztikus. Párhuzamos vonalban van a homlokkal, vagy enyhén felhúzott. Határozott a szemöldök íve, az orrcimpája nagy és fekete. Háromszög alakú fülei az elülső szélükkel a fejhez simulnak. A tövüknél zömökek, sötét színűek. Szemei nem nagyok, sötétek, kerek formájúak, előre tekintők. A szemhéjak feketék és szárazak. Fogai testesek, fehérek, szorosan egymáshoz zárulnak, teljes épségben 42 foga van a kutyának. A metszőfogak egy síkban helyezkednek el a tövüknél. Harapása ollószerű.