Értékelve: 1x
(5.0 pont)

Magunk mögött hagyni egy függőséget sohasem könnyű. Sőt, joggal nevezhetjük az egyik legnehezebb, legkeményebb harcnak is, amit az ember az élete során saját maga ellen megvív. Mégsem szabad feladni!
A szenvedélybetegség legyőzésével (legyen az akár alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség) új lapot nyithatunk az életünkben, új szokásokkal.
Járjunk rendszeresen utókezelésekre!
Sokan esnek abba a tévhitbe, hogy egy sikerrel teljesített terápiás kezelés után azt hiszik, teljesen meggyógyultak, immár végleg maguk mögött hagyták az addikciót. Ez azonban csak az első fontos lépés volt.
A második pedig az lesz, hogy a hétköznapi életbe visszatérve, az orvosok és terapeuták folyton figyelő tekintete nélkül is képesek legyünk tiszta életvitelt folytatni. Ehhez elengedhetetlen, hogy rendszeresen részt vegyünk a Swan Lake Központ utókezelésein, amennyiben a rehabilitációt az intézményben töltöttük.
A központ szakértői szerint ugyanis a terápia során elsajátított új viselkedésformák és készségek rögzüléséhez fél-egy év is szükséges, az intenzív program azonban csak néhány hétig tart.
Ezért minden betegnek javasolják az utókezelési programban való részvételt, ahol a páciensek ismételten találkozhatnak a terapeutákkal, és egyéni, illetve csoportos foglalkozásokon vehetnek részt. Itt lehetőség van a tapasztalatok átbeszélésére, a kérdések megválaszolására, hogy az új élet kialakítása gördülékenyebben haladhasson.
Találjunk új örömforrásokat!
A kezelés során már rávilágítottak a szakemberek, hogy a függőséget okozó szert csak valamilyen pótlékként használtuk, örömforrásként tekintettünk rá. Most, hogy az alkohol, drog vagy gyógyszer úgymond kikerült a képből, némi ürességet érezhetünk magunkban, ezért új örömszerző tevékenységeket kell találnunk, melyekkel ezt az űrt pótolni tudjuk.
Olyan dolgokat, amikkel boldogságot és izgalmat csempészhetünk a hétköznapjainkba, és hasznosan tölthetjük a szabadidőnket. Ez lehet egy kézműves hobbi, sport, olvasás, de akár valamilyen vallási, esetleg spirituális gyakorlatok vagy meditációs technikák elsajátítása és gyakorlása is. A lényeg, hogy örömet okozzon, és ne kényszerből, hanem szívből végezzük.
Tűzzünk ki új életcélokat!
Egy függőségben szenvedő beteg számára gyakran az az egyetlen cél, hogy hozzájusson az elégedettséget okozó szerhez. Amint azonban magunk mögött hagytuk az önpusztító életmódot, új célokat kell találnunk, melyek motiválhatnak és amikért küzdhetünk.
Nem muszáj rögtön “világmegváltó” dolgokra gondolni, életcél lehet például az is, hogy megtanulunk egy idegen nyelvet, kitanulunk egy új szakmát, másik városba költözünk, ha pedig szeretünk emberekkel foglalkozni, akkor segíthetünk olyan sorstársainkon, akiknek még nem sikerült legyőzniük a függőségüket.
Valamint ne feledkezzünk el az emberi kapcsolatokról sem: a szenvedélybetegséget ugyanis gyakran megsínylik a baráti és családi kapcsolatok, ezért itt az ideje, hogy helyreállítsuk ezeket, illetve új, hasznos ismeretségekre tegyünk szert.