Mennyit bír a ló?

Sőt, bármilyen hihetetlen, egy tehén gerince még alkalmasabb rá, hogy megterheljék. A ló háta függőhíd-szerű felépítése miatt eléggé gyatra "szerkezet" a teherviselésre.

Évszázadok óta használjuk, és terheljük a lovat, és volt olyan időszak is, amikor központi kérdés volt, hogy mennyit bír el a hátán - gondoljunk például a középkor lovagjaira, akik olyan súlyos páncélzatot viseltek, hogy komoly segédlet kellett már a lóra "pattanáshoz" is, önerőből ez a művelet nem volt végrehajtható.

A lovat csontváza sokkal alkalmasabbá teszi a terhek vontatására, mint a terhek háton való cipelésére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a fiatal lovak kocsiba fogása nem torzítja el izmaik, vázrendszerük fejlődését, ellentétben azon fiatal lovakéval, amelyekkel korán nyereg alatt kezdenek dolgozni.

Kelljen cipelni, vagy húzni, fontos kérdés, mennyit bír a ló? Mennyi a megfelelő súly? És mennyi a túl sok?

A súly központi kérdés a lovas versenyeknél is (hendikep, távlovaglás). Nem elhanyagolható pl.: a rendőrlovaknál sem, amelyek hosszú órákon keresztül teljesítenek szolgálatot, nem csekély súlyt cipelve, vagy például a western lovaknál, melyeknél már önmagában a nyereg súlya is figyelemreméltó.

Természetesen nem lehet egyetlen szabályt felállítani. Hogy melyik ló mekkora súlyt bír el egészsége kockáztatása nélkül, függ a méretétől, felépítésétől, erőnlététől, korától, attól, hogy mennyi ideig kell a súlyt cipelnie, a sebességtől, de még a patkolástól is.

Kutatások alapján állították fel azt a szabályt, hogy a vihető súly a ló tömegének 20%-a lehet, ami azt jelenti, hogy egy átlagos 450 kg-ot nyomó ló egy 70-82 kg súlyú embert vihet, kb. 9-18 kg további felszereléssel együtt. Ez a megállapítás iránymutatóként elfogadható, ugyanakkor sokan kétlik, hogy egyetlen tudományos szabályt fel lehetne állítani a lovak teherbíró képességét mérendő. Különböző fajták eltérő teherbíró képességgel rendelkeznek. Köztudomású például, hogy az öszvérek és szamarak termetükhöz képest nagy málhákat képesek hosszú távon cipelni. Hasonló a helyzet a pónikkal, melyek szemrebbenés nélkül dolgoznak (akár ugranak is) felnőtt, erős felépítésű emberek alatt egészségkárosodás nélkül.

Bizonyos meglátások szerint nagyon fontos szempont lehet a teher egyensúlya. Egy gyenge lovas folyamatosan rossz egyensúlyi helyzete miatt nagyobb terhet jelenthet egy ló számára, mint egy ugyanakkora "holt súly".

Más kutatások azt támasztják alá, hogy a ló felépítésében rejlik teherbírásának kulcsa. Széles, rövid és erős ágyék, rövid, vagy közepes háthosszúság, magasan tűzött nyak, viszonylag magas mar, melynek legmagasabb pontja jóval a ló könyöke mögé esik, a test hosszának 30%-át kitevő, 18-22 fokos lejtésű medence, valamint 650 kg-os felső súlyhatár jellemzi a jó teherbírású lovat.

Ennek az elméletnek az alapján a ló nagyobb súlya nem jár együtt nagyobb teherbíró képességgel. Ezt a nagy, hidegvérű lovak csontozatának tanulmányozása is alátámasztja, és elgondolkodtató az is, hogy a középkori páncélos vitézek lovai nem amolyan shire típusú monstrumok voltak, hanem zömök, kisebb termetű állatok.

Manapság már olyan sokfajta lovat tenyésztenek világszerte, olyanokat is, ahol nem elsődleges szempont a teherbíró képesség. Legyünk jól képzett lovasok, legyünk egyensúlyban lovagláskor, legyünk tisztában lovunk képességeivel, és remélhetőleg sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy próbára tegyük lovunk teherbíró képességét.

Bővebb infó:
http://polequi.hu