A macskák policisztás vesebetegsége

Polycystosis

A policisztás vesebetegség 1967 óta ismert, akkor veseelégtelenség tüneteivel szállítottak be egy hat éves perzsa macskát, az Ohioi állatorvosi egyetemre. A későbbiekben policistiosis néven ismertté vált betegségről akkor készült először leírás. Azonban a szakemberek csak a 90-es években kezdtek nagyobb figyelmet fordítani erre a betegségre, mely napjainkra nagyon gyakorivá vált. 1998 júniusában egy egész szakszemináriumot szenteltek a témának, melyen neves orvosok, állatorvosok és genetikusok és tenyésztők is jelen voltak. A konferencián a genetikai háttérrel, a diagnózissal és a polycystosis korai felismeréssel és kezeléssel kapcsolatos kérdések, és további macskatenyészéssel kapcsolatos kérdések is felmerültek.

Mi az a policisztás vesebetegség?

A polycystosis elnevezés a vese szerkezetében megjelenő folyadékkal telt cisztákra utal. A veselégtelenség autoszomális domináns örökletes betegség, vagyis minden olyan macskánál előfordul, amelynek legalább az egyik elődje hordozta az affektív domináns gént. Más szóval az a macska, amelynek genetikai állományában nem szerepel ez az úgynevezett affektív domináns gén, nem szenved policisztás veseelégtelenségben, vagyis hibás génje, és nem tudja továbbítani azt utódjainak sem. Ha viszont a macska policisztás, akkor lehet heterozigóta (vagyis a hibás gént csak az egyik elődjétől kapta), vagy homozigóta ( a gén mindkét elődjénél jelen volt). A macskánál mindkét esetben megjelenik a betegség. A policisztás gén öröklődési folyamatát a következő ábra mutatja be.

1. ábra. A macska veséjének szerkezete

a) A normális vese;

b) A polycystosisban szenvedő macskák veséjének kezdeti elváltozásai a parenchymában, vagyis szövetekben, kis üregek formájában;

c) A polycystosis végső szakaszában szenvedő macskák veséje, a parenchyma teljesen be van lepve nagy méretű ciszták sokaságával.

Mikor alakul ki a policisztás vesebetegség?

A polycystosis 3-10 éves macskáknál jelenhet meg, általában hét éves korban alakul ki. Addig a betegség általános orvosi vizsgálatokkal, külső ellenőrzéssel és tapintással nem mutatható kis, a policisztás betegség kialakulása előtt a vesék mérete normális. Ugyanakkor a rendellenesség az érintett macskák születéskor megfigyelhető a vese és hólyag szerkezetében, de ezek az elváltozások minimálisak, a kölyköknél és fiatal macskáknál a ciszták nagyon kis méretűek. A kifejlett ciszták mérete1 mm és 1cm közt változik de lehetnek ennél nagyobbak is. A korral méretük és a számuk növekszik, míg a vese normális szerkezetét teljesen ellepik a különböző méretű üregek (2. ábra). Gyakran hasonló ciszták jelennek meg az érintett veseelégtelenségben szenvedő állat más szervein is - hasnyálmirigy, máj és méh. A betegség előrehaladtával a vese normál szerkezete rongálódik, és a vese működése folyamatosan romlik. A krónikus veseelégtelenséget a vesefunkció folyamatos csökkenése jelzi, ez általában a betegség első aggasztó tünete. A krónikus veseelégtelenség klinikailag jellemző tünetei az intoxikáció (a szervezetben felhalmozódott salakanyagok okozta mérgezés), étvágytalanság, depresszió, a testsúly folyamatos csökkenése, és a vizeletkiválasztás csökkenése. A betegség kialakulásának kísérő tünetet lehet hányás is. A szindrómák különböző mértékben nyilvánulnak meg, és a betegség előrehaladtával egyre súlyosabbá válnak.

Mikor mutatható ki a polycystosis?

Jelenleg az ultrahangos vizsgálatnak köszönhetően a betegséget már a betegség kialakulásának legkorábbi szakaszában, már nyolc hetes kiscicák esetében is lehetséges diagnosztizálni. A ciszta ebben az időszakban alig 1-3 mm méretű, ezért a vizsgálatot a területre specializálódott szakorvos végzi. Később, pár hónapos macskák veséjében már nagyobbak, jól kivehetőek a ciszták. Az elvégzett kutatások eredményéből az állatorvosok arra a következtetésre jutottak, hogy legmegbízhatóbban és nagy eredményességgel, 98 %- os biztonsággal a policisztás vesebetegség diagnózisa 10 hónapos korban mutatható ki. Ekkorra a macska szerveinek mérete gyakorlatilag megegyezik a felnőttéivel, ez pedig megkönnyíti minden lehetséges eltérés azonosítását.

A betegség nem megelőzhető

Felmerül a kérdése annak, hogy megakadályozhatjuk-e a betegség kialakulását, ha már a fejlődés korai szakaszban észleljük? Sajnos jelenleg nem létezik specifikus kezelés a genetikai betegség megelőzésére. A betegség minden esetben visszafordíthatatlan, és a macska végül krónikus veseelégtelenségben elpusztul. Azonban lassítható a rosszindulatú folyamat a megfelelő, speciális diéta betartásával, melynek célja az érintett vese által kimosott fehérjék, elektrolitok és folyadékok pótlása. Gyógyszeres kezeléssel és méregtelenítő terápiával enyhíthetők a krónikus veseelégtelenség, és az abból fakadó vérszegénység tünetei.

2. a) 100 %-os fertőzöttség

2. b) 75% -os fertőzöttség

2. c) az utódok 50% -a fertőzött

Megjelölések:

xx - egészséges macska

xX - heterozigóta fertőzött macska

XX - homozigóta fertőzött macska