A munchkin macskafajta rövid története

Habár a munchkin macskát nem olyan rég fogadták el fajtaként (a TICA, nem a CFA) már évtizedek óta létezik. A munchkin egy átlagos macska, csak rövid lábakkal.

A munchkin rövid története

1940-ben, az Egyesült Királyságban, egy állatorvos írt először néhány generáció rövid lábú macskáról. Habár ez a vonal eltűnt a második világháborúban, 1953-ban egy rövid lábú macskát láttak Stalingradban. 1983-ban Sandra Hochenedel felfedezett egy rövid lábú macskát, akit később Blackberrynek nevezett el, és így született meg a mai munchkin macskafajta. Blackberry első és ezt követő utódainak fele rövid lábú, másik fele pedig hosszú lábú kölyök volt. Blackberry egyik kölyke, egy hím macska, aki a Toulouse nevet kapta, Hochenedel barátjához, Kay LaFrance-hoz került. A mai munchkin fajta Blackberry és Toulouse leszármqazottja.

Egy természetes genetikai mutáció

A munchkin macskák rövid lábai természetes genetikai mutációnak, és nem emberi beavatkozásnak köszönhetőek. A fajta rövid lábaiért felelős gén valószínű ugyanaz, mint ami a tacskó és a welsh corgi fajok alacsony termetéért felelős. De mivel a macska hátgerince más, mint a kutyáké, a munchkinok nem szenvednek hátgerinci problémákkal, mint az imént említett kutyafajták.

Munchkinnal élni

A munchkinokat gyakran a görényekhez hasonlítják, mert nagyon játékosak, szaladnak, és minden üldözőbe vesznek, szeretnek játszani. Nagyon érdekes és megnyerő az, ahogyan felülnek hátsó lábukra, mint egy nyúl. Ez egy olyan jellegzetesség, ami miatt a sztálingrádi macskát „sztálingrádi kenguru-macskának" nevezték el. Mivel több féle fajtából is tenyésztik, egy macska személyisége azon múlik, hogy mit örökölt. Általában azonban kedves, társaságkedvelő és játékos fajtának jellemzik a munchkin rajongók.