A munchkin története, vérmérséklete

A munchkin macskafajta egy természetesen előforduló, szokatlanul rövid lábakkal rendelkező macska, mely tulajdonságát egy autoszomális domináns gén okozza.

Egészségét illetően kérdések merültek fel, hiszen azt feltételezték, hogy a rövid lábak káros hatással vannak a gerincre, akárcsak a legtöbb rövid lábú kutya, például a tacskó esetében. Dr. Solveig Pflueger macska genetikus, aki a TICA-nak dolgozik, egy hét éves tanulmányt vezetett, még mielőtt a fajtát a TICA elfogadta volna. A tanulmány során kiderült, hogy egy életre képes, önálló fajtáról van szó, ugyanakkor a genetikus bele is szeretett ebbe a fajtába, és azóta is tenyészti őket. Kutatásai azt mutatják, hogy az egyetlen dolog, amit a munchkin jellegzetesség befolyásol, az a lábak hosszú csontja. Egyébként tudnak szaladni, ugrani, és belekeverednek minden csintalanságba, akárcsak a többi macskafajta.

A munchkin története

Nagyon kevés feljegyzés van rövid lábú macskákról. Egy jól ismert említés 1944-ből való, amikor az egyesült királysági állatorvos, Dr. H. E. Williams-Jones négy generáció rövid lábú macskáról számolt be, akik Angliában a vadon éltek. Ebben a leírásban említést tesz egy nyolc éves nőstény macskáról, aki nagyon egészséges életmódot élt. A macska mozgása a görényéhez hasonlított, és a rövid lábakat leszámítva, teljesen átlagos macska volt. Sajnos ezek a macskák a második világháború alatt eltűntek.

1983-ban egy zenetanárnő, Sandra Hochenedel két macskát talált, akiket egy kutya sarokbaszorított egy autó alá. Mindkét macska vemhes volt, az egyik fekete, a másik szürke. A szürke macskát elajándékozta, Blueberrynek nevezte, de a feketét megtartotta és a Blackberry nevet adta neki. Mindkét macska különleges volt, mivel rövid lábaik voltak, de testük átlagos méretű volt. Ezeket a macskákat munchkin-nak nevezte el az „Óz, a nagy varázsló" című filmben látható kisemberek után. Blackberry kölykei között voltak rövid és hosszú lábúak is. Sandra az egyik kiscicát elküldte egyik barátjának, Kay LaFrance-nak, aki a hímet Touluse-nak nevezte el. Kay kialakította a saját munchkin kolóniáját, Luisiana-i ültetvényén. Minden bejegyzett munchkin macska Blackberry és Touluse leszármazottja.

A munchkin testfelépítése

A munchkin egy közepes méretű macska, bundája hossza változó. Tiszta fajtát nem lehet keresztezésre használni, ezért a tenyésztők nagy kihívásnak vannak kitéve, mivel próbálják a fajtát úgy fenntartani, hogy házi macskákat használnak keresztezésre. Éppen ezért évekbe telik, amíg egy munchkin vonalat kitenyésztenek. A széles génkészletnek köszönhetően a fajta kitűnő egészségnek örvend.

A munchkin legjellegzetesebb tulajdonsága természetesen a rövid lába. A hátsó lábbak hosszabbak, mint az elülsők. A lábakat leszámítva, a munchkin arányos kell legyen. A mellkas széles és mély, a farok pedig közepes méretű, elvékonyodó. Felépítése mérsékelt-izmos, mérséklet csont szerkezettel. A láb túlzott behajlítása büntető pontot jelent.

A munchkin vérmérséklete

A munchkinok barátságos természetűek, társaságkedvelő, intelligens macskák. Magabiztosságáról és kalandos természetükről ismertek. Kitűnő háziállatok, szeretik a gyerekeket, más macskákat, kutyákat és majdnem mindenkit, akit bemutatsz nekik. Bátor macskák, termetük miatt nem igényelnek különös bánásmódot. Sőt, viselkedésük alapján azt lehet leszűrni, hogy ők magukat a macska kiállítások "nagyjainak" tartják.