Macskakaparás ellen: 3 bútormentő tipp, ami bevált

A karomélesítés a macska velejárója, ezt el kell fogadnunk, de nem muszáj amortizált fotelben csücsülnünk! Itt az ideje, hogy átnevelőtáborba küldjük a beste állatot, ugyanis át lehet szoktatni a cicát egy sajátbejáratú karomélesítőre, csak időben kell elkezdeni a tanítást! Azoknak sem reménytelen a helyzete, akiknek már idős cicája van és régóta űzi ezt a hobbit, őket is meg lehet nevelni!

Fotó: pixabay.com

Kaparással jelöli a territóriumát

A kaparászás nem csupán a gazdi idegesítésére és a karmok élezésére szolgál, hanem egyben szagminta leadása és a territóriumának megjelölése is. A kutyák ezt úgy oldják meg, hogy a kérdéses területet nemes egyszerűséggel körbepisilik, ezek után lehet választani, hogy kinek mi szimpatikusabb... A rég bejáratott karomélesítő helyekről nem könnyű az átszoktatás egy kaparófára, de nem is lehetetlen! A megoldás kulcsa a türelem, a türelem és a macskamenta: lógassunk fel egy kis csokorral a kaparófára, biztosak lehetünk benne, hogy cicánk hamarosan ott fogja élesíteni karmait, hogy az ő illata legyen ott. Rá is segíthetünk egy kicsit azzal, ha odarakjuk cicánkat, demonstratíve megfogjuk a mancsait és kaparást imitálunk. Már ezzel is otthagyunk egy kis illatmintát, ami jó eséllyel visszacsábítja majd kedvencünket.

Néhány bútormentő tipp

Ne nézzük kétségbeesetten bútoraink legyalulását, inkább cselekedjünk! Mivel a verbális meggyőzésre a macskák valószínűleg kevésbé fogékonyak, ezért muszáj egyéb eszközöket bevetni: rettentsük el kedvenc bútoraink használatától, kínáljunk fel macskakaparásra alkalmas alternatívákat, rövidítsük meg karmait!

1. Vegyük el a kedvét a kaparászástól! Ez történhet kitartó és rendszeres ráolvasással és fenékre suhintással is, bár a kétes megítélésű erkölcsi győzelmet a macskabarátok, állatvédők, érzékeny lelkületű családtagok kevésbé fogják díjazni. A fedetlen kanapévégek, széklábak, hangfalak igazán csábítanak egy kis karomélesítésre.

Ezeket a bútorokat és kiegészítőket úgy tudjuk megóvni kedvencünktől, ha a macskát kizárjuk azokból a helyiségekből, ahol ilyenek vannak, vagy valamivel egyszerűbb, ha lefújjuk őket macskariasztó spray-vel. A sprayt szükség esetén citromfüves vagy eukaliptuszos illóolajjal is helyettesíthetjük, ezeket sem kedvelik a macskák. Ne használjunk pár cseppnél többet, mert akkor még a szoba közelébe sem jönnek! Kedvelt megoldás a kétoldalú, szinte láthatatlan ragasztó is, bár szerintem esztétikailag akkor már majdnem mindegy... A macska ugyanis nem kedveli a ragadós dolgokat, főleg, ha a mancsáról van szó.

2. Kínáljunk fel alternatívát! Ha nincs a cicánknak karomélesítő helye, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a bútorainkon edz. Ha még nem tettük volna, akkor szerezzünk be kaparófát, vagy macskabújót kaparófás kiegészítővel, vagy macskamentától illatozó lejtős (hegyi) karomélesítőt. Mielőtt a boltban zavarba jönnénk a választéktól, figyeljük meg, hogy eddig hol élesítette karmait kedvencünk:

• Ha szívesen kaparássza az ajtófélfát és a székek lábait, akkor cédrusból készült kaparófát, vagy kaparófás macskajátszót vásároljunk.
• Ha cicánk a puhább dolgokat, bőrkanapét, vagy drága perzsaszőnyeget marcangol szívesen, akkor kárpitozott (vagy puha tapintású) macskabújóval vagy kényelmes, ablakba is helyezhető cicafekvővel örvendeztessük meg.
• Ha a macska elsősorban különösen kemény tárgyakat inzultál, akkor szizál kötéllel körbetekert kaparófát válasszunk. A szizál növényi alapanyagú fonal, amely elvileg macskabiztos és ellenáll a legkitartóbb kaparászásnak is, anélkül hogy kárt tenne benne.

Mindezek mellé, legalábbis az átszoktatás ideje alatt, érdemes egy csokor macskamentát is kiakasztani, vagy bedörzsölni vele az új kaparófát, hogy csalogatóbb legyen.

3. Kurtítsuk meg karmait! A karomvágás teljesen normális dolog egy szobacicánál. A művelet a macska kooperációjával egészen egyszerű, de mivel ez nem mindig jön össze, érdemes B-tervet is készíteni, esetleg bevonni a dologba egy kisebb adag nyugtatót, vagy pár izmos verőlegényt, akik képesek statikus állapotban tartani a jószágot a "műtét" ideje alatt. Nekünk ekkor már csak annyi a dolgunk, hogy a jól megvilágított helyiségben, a megfelelő célszerszámmal lecsípünk egy kicsit a karmok végéből.

Ezt a műveletet tényleg ne olyan ember végezze, aki technikából elégtelen volt, mert a karmokban erek és idegek futnak, és ha beleremeg a kezünk, akkor nagy fájdalmat okozunk a cicának. Első próbálkozáskor vegyük igénybe egy nálunk sokkal tájékozottabb szakember, például állatorvos segítségét és mi csendes szemlélőként sajátítsuk el a tudnivalókat.

Aki biztosra akar menni, az karomeltávolító műtétet fog kérni, de ezt egyetlen állatbarát sem kívánhatja kedvencének... Ez nagyon komoly műtét, hiszen az utolsó ujjpercek amputációját jelenti és elég nagy trauma az állatnak. Ettől tehát jobb, ha megkíméljük kedvencünket!

Mindezen tapasztalatok birtokában botorság volna azt állítani, hogy az átnevelés könnyű feladat, sajnos nem, de válogatott pedagógiai eszközökkel és némi türelemmel megtaníthatjuk a legelszántabb bútorcincálónak is, hogy a komód tabu. A lényeg, hogy ne adjuk fel, mindig jutalmazzuk meg, ha ügyes volt!