Honnan ered a mondás, hogy a macskáknak kilenc életük van?

A mondás eredete

A „kilenc élet” mítosza többféle forrásból is származhat:

1. Ősi egyiptomi kultúra: Az ókori Egyiptomban a macskákat szent állatként tisztelték, és az istenek védelmét élvezték. Az egyik legfontosabb macskával kapcsolatos istennő Bastet volt, aki a termékenységet és a védelmet jelképezte. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a macskák különleges, halhatatlansághoz közeli lények.

2. Misztikus és számmisztikai jelentés: A kilences szám sok kultúrában mágikus és szerencsés számnak számít. Az ókori görög és római mitológiában is kiemelt jelentősége volt, és a macskákat gyakran kapcsolták a boszorkánysághoz és az okkultizmushoz, ahol a kilences szám szimbolikus jelentőséggel bír.

3. Középkori babonák: A középkorban a macskákat gyakran boszorkányok társállataiként tartották számon, és úgy hitték, hogy a boszorkányok képesek a macska testében újjászületni. Ez a nézet hozzájárulhatott ahhoz a hiedelemhez, hogy a macskák több életet is élhetnek.

Valóságos alapja a mondásnak

Bár természetesen a macskáknak nincs valódi kilenc életük, rendkívüli túlélőképességük és ügyességük hozzájárulhatott a mítosz kialakulásához. Néhány figyelemre méltó tulajdonságuk:

• Kivételes egyensúlyérzék: A macskák képesek a magasból való leesés közben megfordulni és talpra érkezni, ami az úgynevezett „jobbingereflexnek” köszönhető.

• Rugalmas testfelépítés: Izmaik és csontjaik úgy fejlődtek ki, hogy csökkentsék az esések okozta sérüléseket.

• Gyors regeneráció: Egyes kisebb sérülésekből gyorsabban felépülnek, mint más állatok.

• Rendkívüli óvatosság és elővigyázatosság: A macskák nagyon körültekintőek, és ösztönösen elkerülik a veszélyes helyzeteket.