A kakukk változatai

Egyes zoológusok és rendszerertani tudósok a kakukkfélék közzé sorolták be az egyedi hoácint is, viszont rendszertani besorolása még mindig vita tárgya. A kakukkfélék családjába tartoznak még a gyalogkakukk, koel, selymeskakukk, bozótkakukk és az ani. Néha a bozótkakukkot és az anit külön családba sorolják be.

A kakukkfélék általában közepes méretű karcsú madarak. Nagy részük fásszárú, viszont meglehetős számban vannak szárazföldi fajok is. A kakukkfélék megtalálhatók a világ minden táján, de többségük a trópusokon található meg. A mérsékelt éghajlati területeken élő fajok vádormadarak. A kakukkfélék rovarokkal, lárvákkal, más állatkákkal és gyümölcsökkel táplálkoznak. Sok faj a fészekparaziták közé tartozik, melyek más fajok fészkében költik ki tojásaikat. Legtöbbjük azonban önmaguk nevelik fel kicsinyeiket.

Alaktan

A kakukkfélék közepes méretű madarak, melyek a kis rézkakukktől kezdve, mely 17 g és 15 cm, lehet akár 630 g és 63 cm, mint a sólyomkakukk. Ami a méretet illeti, létezik egy kis nemi kétalakúság, s ez változóan jelentheti, hogy a hím vagy a nőstény nagyobb. A családok közötti legnagyobb különbség a lábnál figyelhető meg, amelyek zigodaktilok, ami azt jelenti, hogy a két belső lábujj előre mutat, a két külső pedig hátra. Két alapvető test formájúak lehetnek:

• vannak a fásszárúak (pl. kakukkmadár), melyek karcsúak és rövid lábtővel rendelkeznek,
• valamint a szárazföldi fajok (pl gyalogkakukk), melynek nehezebb testfelépítése van és hosszú lábszárai.

Szinte minden fajnak hosszú farok tollazata van, melyet a szárazföldi fajok kormányzásra használnak, a fásszárúak pedig kormánylapátként használják repülés közben. Életviteltől függően a szárnyak alakja is változó. A vándor fajok, mint a feketecsőrű esőkakukk, melynek hosszú keskeny szárnyai vannak, képes erős, egyenes repülésre. A szárazföldi, nem vándorló fajoknak, mint a bozótkakukk és a malkoha, rövidebb, tompább szárnyaik vannak és inkább sikló repülésben alkalmasak.

A valódi kakukkformák alcsaládja az óvilág fészekparazitái közzé tartoznak. Alkalmazkodnak a klasszikus formához, általában hosszú farkúak, rövid lábúak, hosszú keskeny szárnyaik vannak és fásszárúak. A legnagyobb méretű faj a sólyomkakukk, mely hasonlít a szarvascsőrű madarakhoz. A Phaenicophaeinae alcsalád az óvilág nem fészekparazitái közzé tartozik, s ide tartoznak a selyemkakukkfélék. Ezek a fajok inkább szárazföldiek, erős-, gyakran hosszú lábaik vannak és rövid kerekített szárnyaik. Ebbe az alcsaládba tartozó madaraknak általában világosabb színű tollazatuk van és fényes, színezett csupasz bőr van a szemek körül.

A bozótkakukkformák egy másik olyan alcsalád, melybe hosszú farktollazatú, hosszúlábú és rövid szárnyú kakukkok tartoznak. Nagy termetű madarak, melyek között a legnagyobb az elefántcsontcsőrű kakukk, mely körülbelül akkora mint egy sólyomkakukk. A Coccyzinae alcsalád szintén fásszárú és hosszúfarktollú madarakból áll. Ezek között nagy számban vannak szigeti fajok. Az újvilági földi kakukkok hasonlóak az ázsiai földi kakukkokhoz, melynek hosszú lábai vannak és szárazföldi madár. Ide tartozik a hossszúfarkú gyalogkakukk, amely a zsákmány üldözésekor akár a 30 km/órát is elérheti. A legutolsó alcsalád az anik alcsaládja, melybe beletartoznak a kicsi és esetlen ani, valamint a nála nagyobb méretű girakakukk. Az aniknak hatalmas csőrük és sima, fényes tollazatuk van.

A kakukkfélék tollazata általában puha és gyakran eső következtében vízzel telített. Eső után gyakran sütkéreznek a napon és kitárják szárnyaikat mint egy keselyű vagy kárókatona. A család tollazata eléggé változó. Egyes fajoknak, főleg a fészek parazitáknak, olyan tollazata van, amellyel könnyen beleolvad a környezetébe. míg a másoké fényes és hivalkodó. Ez legjobban a rézkakukknál vagy a fényes kakukkok esetében figyelhető meg, melyeknek szivárványszínekben játszó tollazatuk van. Egyes kakukkfélék a solymokhoz hasonlóan fészekparaziták. A fészekparaziták fiókái színesek, s így hasonlítanak a gazda fiókáihoz. Például, az Indiában tenyésztett ázsiai koelek fiókái feketék, hogy hasonlítsanak a varjú gazdához. Másrészt az ausztráliai koelek fiókái barnák, mint a mézevő madarak. A kakukkféléknél a nemi kétalakúság ritka jelenség.

A kakukkfélék nemei elülső szárnyukon található tollaik száma szerint vannak rendszerezve:

• Coccycua, Coccyzus, Phaenicophaeus, Piaya - 9
• Cuculus - 9 or 10
• Pachycoccyx, Clamator levaillantii, Centropus - 10
• Microdynamis, Eudynamys, Clamator glandarius - 11
• Egyes bozótkakukkféléknél - 12
• Scythrops novaehollandiae - 13

Osztályozás és előfordulási hely

A kakukkfélék a világ összes kontinensén megtalálhatók, kivéve az Antarktiszt. Nem találhatók meg Dél-Amerika dél-nyugati részétől kezdve, a messzi északig és Észak-Amerika észak-nyugati részéig, valamint a Közép-Kelet száraz helyein és Észak Afrikában (habár átkelnek ott is vándorlásuk során). Az Atlanti- és az Indiai-óceán szigetei környékére ritkán kóborolnak el, viszont egyik kakukkfaj fellelhető néhány Csendes-óceáni szigeten, s egy másik ugyanezen a területen telel.

A valódi kakukkfélék alcsaládja a legelterjedtebb a kakukkfélék között, s megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában és Óceániában. A selyemkakukkok közzül a malkohák és az ázsiai földi kakukkok korlátozott számban találhatók meg Ázsia déli részén. A bozótkakukkfélék Madagaszkárban honosak, a sárgacsőrű bozótkakukk pedig Afrikában a legelterjedtebb. A bozótkakukkfélék megtalálhatók Afrikától kezdve Ázsia tróusi vidékein át, egészen Ausztráliáig és Salamon-szigetekig. A többi alcsalád az Új Világban lelhető fel. Mind a három Észak- és Dél-Amerikában honos. Az esőkakukkfélék találhatók meg a legészakabbra a három alcsalád közül, mely Kanadában lelhető fel. Az anik csupán Floridáig terjeszkednek, a közönséges földikakukk pedig az Egyesült Államok dél-nyugati területén találhatók meg.

A kakukkfélék számára az a megfelelő élőhely, ahol találnak elgendő táplálékot (elsősorban rovarokkal, főleg hernyókkal táplálkoznak) és alkalmas helyet a népesedésre. A fészekparaziták olyan helyet kell találjanak, melyen fellelhetők a megfelelő gazda fajok. A kakukkfélék számos helyen előfodulnak. A legtöbb faj erdőkben és fás területeken bukkan fel, főleg a trópusi örökzöld esőerdőkben. Egyes fajok mangrove erdők lakosai. Ezek között sorolható fel az Ausztráliában honos kis rézkakukk, néhány selyemkakukk faj és a találóan elnevezett újvilági mangrovekakukk. A kakukkfélék nyitottabb területeken is előfordulnak. Ez lehet egy száraz sivatag, mint a kaliforniai földikakukk esetében. A vándor fajok számos élőhelyen megtaálhatók, hogy maxmiálisan kihasználhassák a gazda madarak adta lehetőségeket. Itt megemlíthetők a nádas ágyak (ahol a nádi rigó fészkén élősködnek), valamint a kopár mocsarak (ahol a réti pityér fészkén élősködnek).

Vándorlás

A legtöbb kakukkfaj nem költöző madár, viszont sok közülük belevág az időszaki vándorlásba. Vannak nappali vándormadarak, mint a sólyomkakukk, és vannak éjszakai vándormadarak, mint a sárgacsőrű esőkakukk. A sarki övezetben élő fajok az élelemhiánya miatt kénytelenek télen melegebb éghaljaltra vándorolni. A hosszúfarkú koel, mely Új Zélandon honos, télen Polinéziába, Mikronéziába és Melanéziába vándorol, s elnyerte a legfrigyelemre méltóbb vizenkeresztüli repülés díját. A sárgacsőrű esőkakukk és a feketecsőrű esőkakukk Észak-Amerikában honos, s télen keresztül repülnek a Karib-tengeren, megállás nélkül 4000 km-t.

Egy másik hosszú reptű vándormadár még a kiskakukk, amely Afrikából Indiáig repül, valamint az európai közönséges kakukk, amely megállás nélkül repül Afrikáig, keresztül a Földközi-tengeren és a Szaharán. Afrikában 10 faj vándorol rendszeresen a kontinensen belül, melyet polározottként jellemeznek, ami azt jelenti, hogy általában a kontinens trópusi középpontjában él, de a költési időszakban északra és délre vándorolnak, a szárazabb és nyitottabb savannákra és sivatagokba. Ez ellentétben áll az újtrópusi helyzettel, ahol egyik faj sem költöző madár, valamint a trópusi Ázsiával, ahol csupán egyetlen faj vándorol el tél idején. Az ausztrál fajok 83%-a részlegesen költöző. A költési szezon után elvándorolnak Ausztrálián belül, vagy átrepülnek Új Gíneába és Indonéziába.

Viselkedés

A kakukkfélék többsége magányosan él, ritkán lehet őket párokban vagy csapatokban látni. Egyetlen kivétel van, mégpedig az amerikai ani, mely fejlődése során sok szociális magaviseletet megtanult, többek között az együttmőködő szaporodást. Általában a kakukkfélék nappali madarak, de egyes fajok éjszaka aktívak. A kakukfélék általában félénk és visszaúzódó család, melyeket gyakrabban lehet hallani mint látni. Újra kivétel erre az ani, mely rendkívül barátságos az emberekkel és más fajokkal.

Feketecsőrű esőkakukk

Táplálkozás

A legtöbb kakukkféle rovarevő. Főleg nagyobb rovarokkal és hernyókkal táplálkoznak, beleértve a szőrös fajokat is, melyeket más madárfélék általában kerülnek. A madárfajoktól eltérően a kakukkfélék feldolgozzák a prédát lenyelés előtt. Kemény faágakhoz dörzsölik, majd összeroppantják különleges csontlemezeikkel, melyek a szájnyílás hátsó részében található. Ezek mellett sok másféle rovarral és prédával táplálkoznak.

A Karib-szigeteken élő gyíkászkakukk madár préda hiányában gyíkokra vadászatára specializálodott. A nagyobb, szárazföldi fajok, mint a bozótkakukk és a földikakukk, szintén vadásznak különféle kígyókkal, gyíkokkal, kisebb méretű rágcsálókkal és más madarakkal táplálkoznak. A szárazföldi fajok különböző tehnikákat használnak a préda elfogására. Egy tanulmány végzése közben, melyet két madagaszkári selyemkakukkon végeztek, rájöttek, hogy a coquerel-selyemkakukk az erdő szintet bámulva, mászkálva fogja el prédáját, míg a vörössapkás selyemkakukk szaladás közben csap le áldozatára. A két faj a préda változatosságát és a takarmányozást illetően is különbözik egymástól.

Koel kakukk

Az élősködő kakukkok általában nem vesznek részt a kevert fajok etetésében, habár, néhány kelet-ausztráliai tanulmány számos fajt talált, melyek hajlamosak rá a költési szezonon kívül, viszont a tenyészeti szezon ideje alatt megtámadtják őket és így képtelenek az etetésre. Földi kakukkokat néha lehet látni marabunta hangya rajokkal társaságában táplálkozni, habár a faj maga nem egy elkötelezett hangya követő, mint ahogyan egyes hangyászmadarak. Az anik marhákat és más nagyméretű emlősöket követve gyűjtenek takarmányt a földről. A pásztorgémekhez hasonlóan az anik megragadják a marhák által megszerzett eledelt, s ilyen módon több takarmányhoz jutnak.

Számos koel, selyemkakukk, valamint a sólyomkakukk elsősorban gyümölcsökkel táplálkozik, viszont nem kizárlagos gyümölcsevők. Az élősködő koelek, s főleg a sólyomkakukk általában akkor táplálkozak gyümölcsökkel, ha a gazdaállat gyümölcsevő, mint például a zöld fügemalinkó és a tarka rablóvarjú. Alkalmantként más fajok is táplálkoznak gyümölcsökkel. A selyemkakukkok szintén táplálkoznak gyümölccsel a száraz évszakok idején, amikor nehezebben találnak táplálékot.