A Szotyorka-sztori: egy papagáj megmentése

2006. nyarán sápadtfejű rozella (Platycercus adscitus) párunk fiókákat nevelt. A szomszédos röpdében egy pár szenegáli papagáj lakott. A fiókák szépen fejlődtek, amire a szülők által elfogyasztott eleség mennyiségéből is következtettünk. Egyik nap férjemmel azt tapasztaltuk, hogy a három majdnem teljesen kitollasodott fióka véresen kucorog a földön. Először a szülőket gyanúsítottuk, féltünk, hogy megelégelték a fiókák gondozását és kitessékelték őket a fészekből. Kisvártatva azonban észrevettük, hogy szenegáli párunk szó szerint vadászik az ügyetlen fiókákra. Azonnal eltávolítottuk a szomszédokat, és reménykedtünk, hogy a sápadtfejű rozella pár tovább gondozza fiókáit. A két erősebb fiókával nem is volt gond, de a harmadik csak kuporgott a röpde alján, és nem kért enni. Kivettem, de nem sok esélyét láttam, hogy megmarad. Hiába volt nyár, egy legyengült és meggyötört fiókának az életben tartásához melegre van szükség, ezért lámpával is melegítettem.

Fecskendő segítségével, langyos eleséggel kezdtem el táplálni. Ez főként főtt tojásból, forralt vízből, almából, pici kekszporból és ásványi kiegészítőből állt. Madarunk kezdetben minden maradék erejét arra fordította, hogy minél jobban összeszorítsa csőrét... Minden etetés közelharcba torkollott. A kismadár állandóan hátracsapott fejjel üldögélt a kosárban, és esze ágában sem volt ennivalót kérni. Majdnem egy hét telt el, mire egy kicsit erőre kapott, és a megfelelő hőmérsékletű eledelt hajlandó volt erőszak nélkül lenyelni, viszont ha hidegebb volt a felkínált tápszer, azt kirázta csőréből.

Eleinte igyekeztünk naponta 3-5 alkalommal etetni, és eledelébe akkor már hántolt kölesport tettem, valamint almaecetet, felváltva laktifermmel (multivitamin és probiotikum, kiegészítő).
A napok múltak és Szotyorka szépen fejlődött, egyszer-egyszer már hangját is hallatta, sőt felült a kosár szélére is. Nagy örömömre önmagától fedezte fel, hogy a kosárra erősített fürtös köles ennivaló, amit akár nélkülem is fogyaszthat.

Testvéreit szülei eközben gondosan felnevelték. Szotyorka egy héttel később tanult meg magkeveréket enni, de amikor már a röpdében összekerültek, hamar túlnőtt rajtuk.

A cikk megjelent a Társállat Magazinban