Párban érzi jól magát a zebrapinty

Az udvarlásnak a hím az aktívabb résztvevője. Ez jellemző úgy a vadon élő, mint a fogságban tartott zebrapintyekre, bár a az utóbbiak csökkentett szexuális tevékenységet mutatnak.

Úgy tűnik tehát, hogy a hajlam öröklődött a vadon élő elődöktől, de a tenyésztett madaraknál ez már kevésbé domináns. Tehát, a tenyésztett zebrapinty viselkedésének megértéséhez mindenképpen figyelembe kell vennünk a madár eredetét, őseinek magatartásformáit.

A hím és a tojó

A fajt erős ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi. A hím zebrapintyek és nőstények méretei azonosak (10 cm) ugyan, de különbözőek színárnyalataik. Mindkét nemnél szürke színű a fejtető, a nyak, a hát és a szárnyak, csőrük alatt pedig egy fekete vonal található. A fej elülső része fehér, a szem alatt pedig egy függőleges fekete csík díszeleg. A farok fedőtollai fekete-fehér csíkozásúak a faroktollak pedig barnás-feketék. A lábak narancssárgák.

tojó zebrapinty

A hím csőre sötétpiros, a nősténynél viszont narancssárga. A háziasított madarak szeme általában sötétbarna, a vadon élőké pedig vörös. A hím zebrapinty feje oldalt gesztenyesárga akárcsak fülének fedőtollai. A test két oldalán egy-egy gesztenyebarna, fehér pöttyökkel díszített csík is látható. A torok ezüstszürke, finom, fekete csíkozással, a mellkas pedig fekete.

Ezek a szembetűnő különbségek megkönnyítik az udvarlás folyamatának megfigyelését. A hím, illetve a nőstény is szeret a faágakon szökdécselni vagy üldögélni, és előszeretettel dörzsölgeti a csőrét ezekhez. A hím zebrapinty erőteljesen trillázik, így hívja fel a tojó figyelmét magára. Kiegyenesedik, felborzolja tollazatát, különösen a fejtetőn találhatót. A tojó farka remegtetésével adja tudtul beleegyezését és tetszését a hím udvarlási szándékát illetően. A párzás évente többször is előfordul a zebrapintyek között, bár nem minden udvarlási kísérlet végződik sikeresen a hím számára.

Könnyen tenyészthetőek!

A madárkedvelők tudják, hogy a zebrapinty könnyen tenyészthető és ennek okai a madár vad őseinek életciklusához kapcsolható. A madár mindig készen áll a párzásra, ezt bizonyítják Farner és Serventy (1960) kutatásai, akik az év egyik szakaszában sem találtak a zebrapintyeknél teljesen inaktív ivarmirigyeket, azaz egész évben fennáll az ovulációs képesség, ami a költés elengedhetetlen feltétele. Ha egy hosszan tartó aszály megtizedeli a zebrapinty populációt, a faj reprodukciós képessége olyan erőteljes, hogy kedvező körülmények között újra benépesül az adott régió. A hímek hat és fél héttel a kikelés után válnak ivaréretté, míg a nőstényeknél ugyanez kilenc és fél hét után esedékes.

A tenyésztést előidéző feltételek

Úgy tűnik, hogy a vadon élő zebrapinty szaporodását nagymértékben befolyásolja a lehulló csapadék mennyisége. Azok a madarak, amelyek száraz éghajlatú vidéken élnek leginkább olyankor költenek, amikor bőséges élelem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felneveljék fiókáikat vagyis a csapadékos időszakot követően. Az éghajlati körülményekhez való alkalmazkodás e téren, megfigyelhető Ausztrália hírhedten aszályos vidékein is, ahol kiszámíthatatlan az esőzés. Úgy tűnik, hogy a fajfenntartás érdekében a zebrapinty képes alkalmazkodni a mostoha környezeti körülményekhez is. A fogságban tartott madár reproduktív képessége növelhető, ha rendszeresen finom vízpermettel fújjuk be és zöld élelemmel tápláljuk, amely talán az esőzések utáni dús növényi dzsungelre emlékezteti majd őt.

A zebrapinty szülők

A zebrapinty párnak a költésre alkalmas feltételeket kell teremtenie. A természetes szelekciós nyomás hatása az állandó párzási készenlétben nyilvánul meg. Az akadálytalan párzás előfeltétele az udvarlás. A tojásokon a szülők felváltva ülnek és együtt gondoskodnak a fiókákról is. Táplálásuk és védelmük is a szülők közös feladata. Ez a kötelezettségvállalás azt is jelenti, hogy a zebrapinty előrelátóan kötelezi el magát, hiszen egy tévedésnek káros következményei lehetnek. Számos kutató úgy gondolja, hogy a madár egy életre választ párt magának.