A hófogoly (Lerwa lerwa)

Az alpesi legelők és az erdő közeli, nyitott domboldalakon él, de nem az olyan puszta, sziklás terepeken, mint a himalájai királyfogoly, és nem is annyira körültekintő, mint az. A hímek és a nőstények tollazata hasonló, annyi különbséggel, hogy a hímek lábtövén sarkantyú található.

A hófogoly megjelenése

Háta szürke, alsóteste gesztenyebarna, rozsdavörös harántszalagokkal, fekete-fehér szárfoltokkal, finom vonalkákkal. Szárnytollainak felső része sötétbarna, lennebb keskeny, fehér csíkozással; mindez kissé hasonlóvá teszi a sokkal nagyobb méretű, tibeti királyfogollyal. A 14 tollból álló farka sötét, fehér csíkozású. Némi árnyalat változat is előfordul, és néhány egyednek majdnem fekete a taréja.  Az elsőrendű és a másodrendű fedőtollak barnák, a mell tollazata pedig gesztenyebarna. A hasi oldala többnyire fehér, az alsó oldala és a végbélnyílása körüli tollazata barna és fehér csíkozású. A farok alatti fedőtollak gesztenyebarnák, fekete csíkozással, illetve fehér végekkel. A fiatal madarak alsó testrésze foltos, ugyanakkor a csíkozás kevésbé észlelhető. A lábtöve elől is tollas, egészen a lábujjai feléig. Testhossza 38-40 centiméter. A nőstények súlya 45-58 dkg, a hímeké, 55-70 dkg. Mindkét nem hasonló tollazattal rendelkezik annyi különbséggel, hogy a nősténynek nincs sarkantyúja, a hímnek pedig van egy tompa sarkantyúja, néha pedig egy második, kezdetleges is. A pelyhes fiókák hasonlítanak a vérfácán fiókáira.

A hófogoly alfajai és rendszertana

A madárfaj leírását Brian Houghton Hodgson készítette és a nemzetségnek a Lerwa elnevezést adta, a Nepálban élő tibeti nép elnevezésének alapján. Hodgson eredetileg a Perdix nemzetségébe sorolta és a Perdix lerwa elnevezést adta neki. Egy alfaját, az  L. l. majort a szecsuani Richard Meinertzhagen írta le, míg a Kansu tartomány déli részéről származó  L. l. callipygia elnevezést Stegmann jegyezte be 1938-ban, de ez általában nem elismert. A faj, a különböző sajátosságainak köszönhetően maradt ebben a monotipikus nemzetségben; e sajátosságok közé tartozik a csüd (lábszár) tollazata és a tollazatra vonatkozó nyilvánvaló szexuális dimorfizmus hiánya. Egy bizonyos madártetű fajta, a Chelopistes lervicola, a szóban forgó faj egyik ektoparazitájaként közismert, ugyanakkor a tetű nemzetség többi fajtája az Új Világ  Cracidae, Meleagrididae , illetve Odontophorinae fajain élősködik.

A hófogoly elterjedése és élőhelye

A hófogoly a Himalájában  él,  a Pakisztán és Arunachal Pradesh között található magasabb hegyvidékek mentén, többnyire 3000-5000 méter közötti magasságban (ritkán él 2000 méternél alacsonyabb helyeken). Az erdőszélek fölötti helyeken találhatunk rá, de nem az olyan puszta, sziklás terepeken, mint a himalájai királyfogolyra. Bár azt mondják, hogy Afganisztánban is van élőhelye, ez egyáltalán nem bizonyított. A madárfaj egy igen nagy területen él, és általában alacsony védelmi intézkedéseket igényel. Bizonyos mértékben vadásznak is rá, hiszen jobban megközelíthető helyeken él, mint a királyfogoly, ugyanakkor néhány területen viszont, csökkent a faj népessége.

Általános élőhelyei az alpesi legelők, a fűvel, zuzmóval, páfrányokkal és rododendronokkal tele, nyitott, füves domboldalak. A kisebb hó-foltos területeken is megtalálható, de nem az olyan sziklás, illetve csupasz földterületen, mint a királyfogoly.

A hófogoly életmódja és szaporodása

A hófogoly kisebb, többnyire 6-8 madárból álló csoportokban él, ami a költési időszakon kívül, elérheti a 30-at is. Amikor felriasztják őket, nem szóródnak szét, hanem zajos szárnycsapkodással felszállnak. Repülésük gyors és vitorlázó. Szeretnek a déli órákban sütkérezni a sziklákon. Azt mondják, hogy a költési időszakban hallható hívása, hasonlít a síkságon élő szürke fogoly hívásához. Életmódját a hófajdéhoz hasonlítják. Állítólag mohákkal, zuzmókkal és növényi hajtásokkal táplálkozik. Ugyanakkor, a jobb emésztés érdekében, homokot is szokott enni.  

A párzási időszaka május-július között van. Azt mondják, hogy a hím monogám. A fészket a domboldali talajmélyedésekbe szokta rakni, egy rejtekhelyet biztosító sziklakő alá és vagy kikaparja magának, vagy már úgy talál rá. Néha kibéleli mohával, jól elrejti, annak ellenére, hogy a hím gyakran felfedi annak kilétét. A fészekalj körülbelül 3-5 tojásból áll és a tojó kotlik rajtuk, míg a hím a közelben őrködik. A szülők figyelemelterelési módszereket szoktak alkalmazni, hogy magukra vonzzák a ragadozók figyelmét. A fiókákat viszonylag lágyabb, alacsonyabb hangon hívják, melyek csirke-szerű csipogással válaszolnak.

A Chelopistes lervicola, a faj ektoparazitájának tekinthető madártetűn kívül, az Argas himalayensis elnevezésű lágy kullancsot is felfedezték rajta.