Az otthonokból kiszökött egzotikus madarak veszélyt jelentenek az őshonos madarakra

Az egzotikus madarak iránti egyre növekvő kereslet komoly kockázatot jelent az őshonos madárfajokra - figyelmeztetnek a kutatók, akik szerint a kalitkáikból esetleg kiszabaduló madarak új populációkat hozhatnak létre a hazájuktól távol eső területeken, és vetélytársai lehetnek a helyi fajoknak.

A szakemberek csaknem ezer olyan madárfajt azonosítottak, amelyek emberi közbenjárással vetették meg a lábukat új területeken az elmúlt 500 évben - írta a BBC News. Ezeknek a madaraknak több mint a fele 1950 után érkezett új hazájába, feltehetőleg az egzotikus madarak kereskedelmének következtében.

"Az őshonos madarak számára megfelelő helyek az idegen madarak számára is alkalmasak" - mondta Tim Blackburn, a University College London (UCL) és a Londoni Zoológia Társaság (ZSL) munkatársa.

"Ez pedig aggodalomra ad okot, mivel az idegen fajok veszélyeztethetik az őshonosok túlélését" - tette hozzá a szakember, aki az Adelaide-i, a Cambridge-i, az Exeteri és a Queenslandi Egyetem, valamint az Imperial College London kutatóival dolgozott együtt a PLOS Biology című folyóiratban közölt tanulmányon.

Kis sándorpapagáj madátetetőn

Az Indiai szubkontinensről betelepített örvös sándorpapagáj, vagy kis sándorpapagáj (Psittacula krameri) például ma már otthonosan mozog a délkelet-angliai vadonban, ahol az őshonos madárfajokkal versenyzik a táplálékért és a fészkelőhelyekért. A halcsontfarkú récék (Oxyura jamaicensis) számának visszavágását pedig el is rendelték Nagy-Britanniában, miután kiderült, hogy az észak-amerikai madarak európai fajtársaikkal kezdtek párosodni.

Az idegen madárfajok első betelepítési hulláma a 19. század közepén volt, amikor az európaiak, elsősorban a britek, szándékosan honosítottak meg új területeken vadászható fajokat, mint a réce, a lúd és a fácán. Ez ma is jól látható a közepes földrajzi szélességen, köztük az egykori brit gyarmatokon élő idegen madárfajok magas számából.

A második világháborút követő második hullámot, amely még ma is tart, leginkább a díszállat-kereskedelem táplálja. Több madárfaj vetette meg a lábát a vadonban az 1980 és 2000 közötti húsz évben, mint az 1500 és 1900 közötti 400 éves időszakban.

A kutatás vezetője, Ellie Dyer, az UCL és a ZSL munkatársa szerint tanulmányuk értékes betekintést nyújt az idegen fajok inváziójának stádiumaiba. Ezekben az emberi tevékenység játssza a főszerepet, ugyanakkor azok a környezeti tényezők is fontosak, amelyek lehetővé teszik az idegen madárfajok számára, hogy megvessék a lábukat egy új területen.

A szakemberek szerint egyre nő a házi kedvencként tartott egzotikus madarak iránti kereslet. Mint rámutattak, különböző okokból kifolyólag ezek a fajok kijutnak a vadonba, ahol új populációkat hoznak létre, és vetélytársaivá válnak a helyi fajoknak.