Gyerekbarát madarak

Zebrapinty

Ha a gyerek madarat szeretne...

Honnan tudjuk, hogy valóban komolyan gondolja? Már hetek óta nyúzza érte a család felnőtt tagjait, ábrándos tekintettel néz az égre, hátha megpillant egy tovaszálló madarat, könnybe lábad a szeme, amikor megpillantja Csőrikét a rajzfilmben, és minden második mondatában szerepel a madár szó. Ekkor érdemes megfontolni - már csak a békesség kedvéért is - egy szárnyas beszerzését. Családi kupaktanács összeül, anya és apa felsóhajt, összenéz és elmegy a boltba madarat venni. A dolog egyszerűsége azonban itt be is fejeződik, a későbbi kritikus helyzetek elkerülése érdekében nem árt megfogadni pár tanácsot!

Minden csoda három napig tart...

Arra ne is számítsunk, hogy a gyerkőc korábbi ígéreteinek megfelelően majd odaadóan fogja gondozni a jószágot, feltehetően az újdonság varázsának elmúltával egyre gyakrabban hagyja majd a szülőkre az etetést, tisztítást, úgyhogy csak akkor adjuk be a derekunkat, ha van időnk foglalkozni vele. A foglalkozás nem merül ki annyiban, hogy naponta megetetjük, néha kitiszítjuk a kalitkát! A madarak is igénylik a napi kapcsolatot, játékot: ha ezt rendszeresen elmulasztjuk, akkor a madár könnyen búskomor lesz, egy depressziós madár pedig nem fog sok örömet okozni, arról nem is beszélve, hogy elég szörnyű látvány egy tollát tépkedő, lábát csipkedő állat.

Gyerekbarát díszmadarak

A madár kiválasztása

Ha úgy érezzük, hogy ezt a feltételt teljesíteni tudjuk, akkor jöhet a faj kiválasztása. Ha kezdők vagyunk, akkor elsőre semmi esetre se kényes és ritka szárnyast válasszunk, mert könnyen lehet, hogy a madár nem értékeli az erőfeszítéseinket és csendes tüntetésként az örök kölesmezőkre költözik. Ez pedig roppant kellemetlen lesz, már ha csak a dolog anyagi oldalát nézzük, akkor is, és akkor még nem is beszéltünk a kisgyermek személyiségfejlődésében bekövetkezett visszafordíthatatlan változásokról.

Vannak olyan fajok, amelyek egészen jól bírják a vegzálást, sőt, mintha az evolúció direkt kisgyermekes családoknak fejlesztette volna ki őket. Ilyenek pl:

• aranypapagáj
• törpepapagáj
• hullámos papgáj
• nimfapapagáj
• jákópapagáj
• zebrapinty
• harzi-roller kanári

A nimfák különösen jól beilleszkednek a családi közösségbe, strapabírók is, köszönhetően annak, hogy több mint 100 éve háziasították őket. Így persze könnyű... A kanáriknak és a pintyeknek már a puszta létük is szórakoztató, így a gyerekek is szeretik őket órákig bámulni. Persze azért ez sem azt jelenti, hogy a gyerek kedvére macerálhatja a csőrösöket. Sajnos a kicsik hajlamosak segédeszközöket is igénybe venni, hogy felhívják magukra az állat figyelmét: mindenféle apróbb dolgokat bedugnak a rácsok közé, többek között a saját ujjukat is. Ez már csak az ujjak épsége miatt sem túl jó, mert a madár vagy megijed és azért csíp, vagy jutalomfalatnak véli és azért csíp bele. Ez pedig többnyire nem mélyíti el a madár-gyermek kapcsolatot.

Tudatosítani kell a gyerekekben, hogy a madár nem tolerálja annyira az emberi közeledést és simogatást, mint egy hörcsög vagy kutya. Ha mégsem tudja legyőzni a késztetést a simogatásra, dögönyözésre, akkor inkább válasszunk más állatot vagy plüssmadarat. Azért persze egy-egy kézbevételt kibírnak a madarak is, de ekkor mindig adjunk neki jutalomfalatot, hogy az emberi érintést pozitív élményként könyvelje el.

Természetesen ezeken túl még a vásárlás előtt tájékozódjunk a kiválasztott madár tűrőképességéről, hőmérsékleti igényeiről és táplálkozási szokásairól, nehogy otthon derüljön ki, hogy lakásunk és családunk alkalmatlan a madártartásra.