Modellezték az összebújó pingvinek hőmegosztását

Az egyes pingvineknél megmaradó hőmennyiség úgy maximalizálható, illetve a hőveszteség úgy minimalizálható, ha akadnak az állatok közt olyan önző egyedek, amelyek úgy állnak be a csoportba, hogy őket a lehető legtöbben vegyék körül - derült ki a mercedi Kaliforniai Egyetem (UCM) kutatóinak modelljéből.

A PLoS ONE című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány eredményeit az Amerikai Fizikai Társaság San Diegó-i áramlásdinamikai tudományos ülésén is megvitatják.

Francois Blanchette, az UCM alkalmazott matematikusa áramlásdinamikai kutatásokat folytat. Amikor megnézte a Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmet, akkor ötlött fel benne a kérdés: vajon milyen tényezők befolyásolhatják a pingvincsapatok összeverődését, hogyan képesek az állatok megvédeni magukat a széltől és a hőveszteségtől.
Kollégáival kidolgoztak egy olyan matematikai modellt, amelyben csak a szélen lévő "pingvinek" tudnak szabadon mozogni, a csoporton belül lévők szorosan érintkeznek. Minden egyes állathoz hozzárendeltek egy adott hőmennyiséget, és figyelembe vették a szelet is, amely elszállítja a pingvintestek által termelt hőt. Ezt követően a modellben szereplő paramétereket változtatva keresték meg az optimális csapatösszetételt.

A modellezés megmutatta, hogy az egyes állatoknak nagyjából ugyanannyi védelem jut a rendszerben, igazságosan osztják szét egymás közt a meleget. Teljes egészében önző pingvinek esetében is - amikor csak a saját melegükért furakodnak az egyedek - az derült ki, hogy egy adott időszak alatt minden egyes állat nagyjából ugyanannyi időt tölt a szélnek kitéve.

"Egy pingvincsapat önellátó rendszert képez, amelyben az állatok védelemként egymásra számíthatnak, és azt gondolom, éppen ez teszi korrektté" - idézte Blanchette-et a Science Daily című tudományos portál.

(MTI)