Új madárfajok találtak otthonra az Őrségben

Örömmel olvastuk az alábbi bejegyzést az Őrségi Nemzeti Park Honlapján:

A 2010-ben kiadott Vas Megye Madarainak Névjegyzéke 284 madárfaj bizonyított előfordulását rögzítette a megyében, ebből 170-et fészkelőként ír le. A tudományos leltár megjelenése óta eltelt évek során számos új fajjal találkoztunk már. Az idei költési szezon különösen eredményes volt e tekintetben, hiszen három érdekes madárféléről is kiderült, hogy nem csak látogatóban tartózkodik nálunk, de fiókákat is nevel.

A törpekuvik Európa legkisebb, seregély méretű bagolyfaja. A régiónkban magashegységekben fordul elő. Hazánkban csak néhány helyen lehet találkozni vele, az Aggteleki-karszton a leggyakoribb. A Kőszegi-hegységet rendszeresen látogató madarászok régóta kutatták a madár nyomait és tavaly kétszer is felderítették a jelenlétét a tájvédelmi körzet területén.

Törpekuvik a Kőszegi Tájvédelmi Körzetben (videó: Heincz Miklós)

Igazán izgalmassá akkor vált a helyzet, amikor 2018 tavaszán egy hímet és egy tojót tartósan is megfigyelhettünk egy lábon száradt lucfenyves közelében. A parányi ragadozókat gyakran hangosan ócsárló énekesmadarak segítségével sikerült beazonosítani a törpekuvikok által használt harkály vájta odút, majd később két fióka is távcső elé került. Ezzel Magyarországon második alkalommal bizonyosodott be az apró bagolyféle költése.

Az odúból kukucskáló törpekuvik (fotó: Heincz Miklós)

A vörös kánya hazánk ritka fészkelő ragadozómadara, öt-tíz költő párt tartunk számon. A párok java a dél-dunántúli ártéri erdőkben fészkel. Fokozottan védett, egy példány természetvédelmi értéke 500.000 forint. Vasban 2016 óta észleljük gyakrabban, emellett a műholdas jeladóval felszerelt egyedek által a térképre rajzolt útvonalakból is látszik, hogy a faj előszeretettel használja a megye légterét.

Vörös kánya Sárvár felett (fotó: Tóth Kornél)

A korábbi évekkel ellentétben idén a költési szezonban is rendszeresen feltűnt e ragadozómadár a Rába környékén. A madarak egyedi tollazati bélyegeiből azt is tudni lehetett, hogy több példány tartózkodik egy időben a sárvári ártéren. A madarászok összehangolt megfigyelési akcióinak köszönhetően először a párnak otthont adó erdőfoltot, később a fészket is sikerült felkutatni. Örömmel állapíthattuk meg, hogy az első igazolt vasi költés legalább két fiókával gyarapíthatja a hazai kányaállományt.

Fiatal kánya és a fészek, ahol kikelt a tojásból (fotó: Erdő Ádám)

A barátréce Magyarország második leggyakoribb fészkelő récefaja (a tőkés réce után), 2-3000 pár költ hazánkban. Bukóréce, ami azt jelenti, hogy táplálékáért képes akár a vízfenékig is leúszni.

A Kárpát-medencében ugyan stabil a populációja, de az európai állomány zsugorodik és globálisan a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Ezért is különösen örvendetes, hogy immár megyénkben is megtalálta a fészkeléshez szükséges életfeltételeket: a rábapatyi kavicsbánya-rendszerben több ízben is sikerült megfigyelni idén kikelt fiatalokat.

Barátréce tojó vezeti hat fiókáját (fotó: Tóth Kornél)

A fent leírtak felkutatása az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vasi Megyei Helyi Csoport és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság madarászainak közös eredménye.

Harsányi Krisztián