A tarajos sül (Hystrix cristata)

Tudományos elnevezés: Hystrix cristata

Család: Gyalogsülfélék (Hystricidae)

Rend: Rágcsálók (Rodentia)

Osztály: Emlősök (Mammalia)

Fizikai megjelenés:

Fekete-fehér tüskék borítják a hátát és a nyakát. A farkán levő tüskék keskenyek és üregesek. Ezek a gyűrűs tüskék 51 cm hosszúak is lehetnek. Mikor a sül veszélyben érzi magát, a farkán levő tüskevégződések csörgő hangot adnak ki. Hasi részét durva sötét-barna vagy fekete sörte borítja. Nevét a kimeresztett tüskék taraj formájáról kapta. A taraj a fejtetőtől egészen a sül válláig terjed ki. Mellső lábáin négy kifejlett körmös ujj található. Szemei és fülei kicsik a fejhez képest. A nőstény és hím egyedek  hasonlóak. Az észak-afrikai sülnek rövid a teste és vastag a lába. A tüskék nagyon hegyesek és nem rögzülnek szilárdan a testhez. A tüskék különböző méretű sörtével keverednek. Egy tüske elérheti akár a 54 cm hosszt. A sül nem lövi a ragadozókra tüskéit, de azok kirepülhetnek, ha az állat csörögve rázza őket, mivel csak lazán rögzültek.

Kitami, az afrikai tarajos sül kölyök

Osztályozás és szokások:

A tarajos sül éjszakai életet él. Ügyesen alkalmazkodik környezetéhez, ezért megtalálható erdőkben, ültetvényeken, sziklás- vagy hegyvidéki területeken, de még sivatagokban is előfordul. Menedéket barlangokban, sziklás hasadékokban, üregekben talál, az üreget néha ő ássa ki saját magának. Még akár a varacskos disznók üregeiben is lelhetnek menedéket, amelyet aztán a saját igényeik szerint "átalakítanak". A tarajos sül nem mászik és nem ugrál.

Viselkedési formák:

Néhány észak-afrikai tarajos sül a családjával is megosztja búvóhelyét, de a nőstények akár egy másik odút is használhatnak szaporodásra. A nőstények általában önállóan keresnek élelmet. Éjszaka aktívak és társaikkal csatangolnak; néha akár 2-en vagy 3-an is együtt kóborolnak. Egyes odúk nagyon hosszúak is lehetnek, a sülök a megrágcsált csontokkal teleszórják. Amikor veszélyt éreznek agresszívvá válnak, dobbantanak a lábukkal, morognak és rekedten röfögnek. Megrázzák tüskéjüket, hogy csörgő hangot adjon ki vagy hátat fordítanak a betolakodónak, és hátrálva közelednek feléjük. A tüskék gyakran mély, fertőző sérülést okoznak, amely néha végzetes is lehet.

Ha veszélyt észlelek, bedurvulok

Táplákozás:

Az észak-afrikai tarajos sül növényevő. Megeszi a fakérgeket, gyökereket, gyümölcsöket, bogyókat és rovarokat. Csontokat szokott rágcsálni, hogy erősítse a metszőfogukat és ezáltal kálciumhoz is jut Állatkertekben jamgyökerekkel, almával és spenóttal táplálják őket. Vidéken, termesztett növényeken élnek mint a földimogyorró, burgonya, sütőtök és a sárgadinnye. Éjszakánként akár 15 km-es távolságot is megtehetnek. Miközben esznek, táplálékukat elülső fogaikkal nekitámasztják a talajnak. Kedvelik még a fakéreg puha rétegét, az ágakat és a fák gyökereit is szívesen elrágcsálják.

Kedvelem az éjszakai életet

Szaporodás és fejlődés:

Mivel a tarajos sül éjszakai életet él, párja ekkor közelíti meg odúját, még az is előfordulhat, hogy bemerészkedik. A sül évente kétszer-háromszor 2-3 kölyöknek ad életet, attól függően, hogy szabadon vagy fogságban él. A vemhesség 107-112 napig tart, ami után az újszülött az esős évszakban világra jön. Születéskor a kölyök az anya súlyának 3%-át éri el, tüskéi puhák és fehérek, de pár órán belül megkeményednek. A kicsinyek nyitott szemmel születnek és már a metszőfogaik is kialakulóban vannak. A fiatal sül elhagyja anyját, mihelyt megkeményedtek tüskéi, ami kb. egy hét alatt megtörténik . Szilárd ételt 2-3 hetes koruktól kezdenek enni. Hozzávetőlegesen 4 hetes koruktól a sülök hátának fehéres színe kezd elhaványodni. Támadás esetén a csapatban minden sül a fiatalokat védi. Nőstények az ivarérettséget 9-16 hónaposan érik el és a hímek pedig 8-18 hónapos korukban.