Mit kell tudni az aranysakálról?

Afrikában félsivatagi környezetről, közepesen füves térségekről és szavannákról beszélhetünk; ami Indiát és Bangladesht illeti, erdős-, mezőgazdasági-, vidéki- és félig-meddig városi élőhelyeken fordulnak elő.  Összehasonlításképpen, a sujtásos sakál oldalát meglehetősen halvány fekete-fehér csíkozás díszíti, fekete farka vége fehérszínű. Ez a sakálfajta legfőképpen Dél- és Közép Afrika nedves szavanna-, mocsaras területein honos. A panyókás sakál, melynek háta ezüstös-fekete színű, Délkelet- és Dél-Afrikában honos ragadozó faj.

Aranysakál hazánkban>>

Az aranysakál jellemzői

Az aranysakál – a legnagyobb sakálféle – hasonlít egy kisebb fajta farkasra, de karcsúbb testalkata, rövidebb lábai és rövidebb farka van. A megjelenése elterjedtségi területétől függően változhat.
Méret és testtömeg: A marmagassága kb 45-50 cm; testhossza kb 70-105 cm; a hím testsúlya kb 14 kg, a nőstények testtömege kb 10%-al kevesebb.     
Test: Mindkét nemnek farkasszerű testalkata van, de aránylag hosszabb törzzsel rendelkeznek; a nőstényeknek 5 pár csöcsük van.    
Fej: Viszonylag keskeny koponyával, hegyes pofával, aránylag vékony tépőfogakkal és rókaszerű fülekkel rendelkezik.
Lábak: Soványak és fürgék, igen alkalmasak a futásra.   
Farok: Eléggé bozontos, kb 30 cm hosszúságú.
Bunda és színe: A szőrzet rövid és durva; a bundájának színe változó, de általában sárgás-aranyszínű, nyáron világosabb, mint télen; a háta általában sötétebb, mint a hasa.
Érzékek: Kiválóan lát éjjel is (hajnalban és szürkületben egyaránt); kitűnő hallása van (képes detektálni a kis préda mozgását a földalatti üregekben); a szaglása is rendkívül kifinomult (szaglása talán 100-szor is jobb az emberénél).

Elterjedése, élőhelye és étrendje

Az aranysakál Észak-Afrikában, Délkelet-Európában, az Arab-félszigeten, a Nagy Indiai Sivatagban, az Indiai-szubkontinensen és Indokína nyugati részén fordul elő. Jó alkalmazkodóképességének köszönhetően az aranysakál populáció meghaladja a 80,000-t csak egyedül az Indiai-szubkontinensen. Más területeken nem igazán lehet tudni a létszámúkat, de látszólag máshol is nagyobb számban fordulnak elő. Habár az aranysakál- állítólag 13 alfaja létezik – többfajta területen képes megélni, mégis a sivatagi-, füves és cserjés területeket kedveli.

Az aranysakál gyakran dögökkel táplálkozik, sokszor a nagyobb ragadozók, éspedig az oroszlán, leopárd vagy krokodil által elejtett állatok maradványait eszi meg. Ideiglenesen eltemetheti (eldugja) a táplálékát a konkurens dögevők elől. Elsősorban hajnalban és szürkületkor vadászik, étrendjébe beletartoznak a kisemlősök, földön fészkelő madarak, hüllők (beleértve a mérgeskígyókat is) és rovarok. A párjával együttesen megtámadhatják a nagyobb állatok kicsinyeit, például a gazellát. Az aranysakál sebessége rövid távon elérheti a 32 km/órát, ami a hosszabb távolságokat illeti 16 km/órát. Ha nem jut zsákmányhoz vagy döghöz, gyümölcsöket és magokat fogyaszt. Olykor az emberi települések közelében is szerencsét próbál, szemetesekben ételmaradékok után kutatva vagy akár a kis vagy újszülött haszonállatokat is megtámadhatja.

Viselkedése és életciklusa

Az aranysakál párjával életreszóló kötődést alakít ki. A hím sakál vizelettel és ürülékkel jelöli meg területét. Különösen holdvilágos éjjeleken gyakran lehet hallani a sakál jellegzetes üvöltését, rövid, vonyító és ugató hangokat ad ki magából. Ilyenkor a párját vagy a falkát hívja vagy a zsákmány megszerzését jelzi ezzel. A sakál pár együttesen is üvölthet, ez a kölcsönös elkötelezettséget jelenti. Mindenik falkának megvan a maga jellegzetes hívó hangja, így a más falkákkal nem igazán kerülnek kapcsolatba.

A szaporodó pár évente egyszer párosodik, a szaporodás időszaka az élőhelyektől és évszakoktól függ. A szaporodási időszakban a hím mintegy felülvigyáz a nőstényre. A nőstény jó 2 hónap vemhesség után hozza világra kicsinyeit, a ellés előtt ő maga ássa ki a “szülőszobát”. 3-5 kölyköt hoz a világra, életük első napjaiban a kicsinyek vakok és tehetetlenek. Hűséges anya lévén hetekig gondozza őket és nem hagyja magukra. A hím együtt az azelőtti évben született egyik kölyökkel részt vesz az újszülöttek gondozásában. Az anyaállat 2-3 hetenként cseréli az odúkat, hogy ezáltal csökkentse a ragadozók általi lecsapásokat.     
A kicsinyek születésük után kb 10 nappal elnyerik látóképességüket. Kb 3 hetesen kimerészkednek a vacokból menni, először ügyetlenül verekednek forma aztán hamarosan sor kerül a lesben állásra, a zsákmány üldözésére és lecsapására. A következő néhány hétben az anyatejen kívül az étrendjükbe beletartozik még a szülők által visszaöklendezett táplálék is. Kb 3 hónap múlva, amikoris a család elhagyja a vackot, a kölykök a szülökkel tartanak.

6 hónapos korukban a kölykök igazi vadászokká válnak. A következő évig a családdal maradnak, segítenek a következő nemzedék felnevelésében, míg az idősebb testvéreik – a hím kb 2 éves korában, a nőstény kb 1 éves korában éri el ivarérettségét – elhagyják a falkát társ után kutatva, létrehozzák a saját családjaikat. Az aranysakál várható élettartama 10-15 év a vadonban, fogságban pedig egy pár évvel többet is élhet.

Veszélyek

Az aranysakál gyakran esik nagyobb ragadozók vagy orvvadászok áldozatául, viszont nem ezek jelentik számára a legnagyobb veszélyt. Az urbanizáció, az iparosítás és az intenzíven folytatott mezőgazdaság mind hatással van az aranysakál populációra. A természettudósok szerint az aranysakál populáció csökkenőben van a legtöbb elterjedési területén, kivéve a nemzeti parkokban élők száma. Az IUCN szerint “A sakál fennmarad egy ideig, de végül eltűnik.” Ennek ellenére az aranysakál “nem veszélyeztetett” (LC) fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.

Érdekes tudnivalók

• Az aranysakál könnyen kereszteződhet (párosodhat) a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó más fajokkal, beleértve a kutyákat, prérifarkasokat és farkasokat.

• Az oroszok párosították az aranysakált a szibériai huskyval, a korcs állatot gyakran keresőkutyaként használják a robbanóanyagok megtalálására Moszkva Sheremetyevo repülőterén, tudniilik a sakálnak rendkívül kifinomult szaglása van.

• A Young People’s Trust for the Environment (YPTE) szerint az aranysakál jó háziállat lehet, ha kölyökként neveli fel valaki, de mindig óvatosan viselkedik idegenekkel szemben.

• Az aranysakál néha a nagyobb zsákmányhoz odavezeti az oroszlánt, gondolva, hogy neki is jut a zsákmányból.

• Az aranysakál szerepet kapott az emberiség történelmében. Például a Katolikus Enciklopédia, “Új Advent” internetes oldalán ez áll “Számtalan utalás létezik a sakál üvöltéseire és társas lény mivoltára a Bibliában.” Az Absolute Astronomy internetes oldal szerint “Anubius, a bebalzsamozás egyiptomi istene sakál-fejű emberként vagy sakálként volt ábrázolva, aki foszlányokat viselt és karja hajlatában ostort tartott, mely a védelem szimbóluma…úgy vélik, az egyiptomiak alaposan kidolgozott sírokat és síremlékeket csináltak, hogy megvédjék halottaikat a sakálok általi megszentségtelenítéstől.”