A binturong (Arctictis binturong)

. A binturong vagy a medvemacska se nem medve, se nem macska, mégis egyedi és lenyűgöző tagja családjának. A binturongok minden szempontból érdekes állatok. A Közép- és Dél-Amerikában élő farksodró mellett a binturong az egyetlen húsevő fajta, mely teljesen kifejlett kapaszkodó farokkal rendelkezik, amelyet a fák tetején való mászás közben ötödik kézként használ. Izmos, medveszerű kinézete van, méretben azonban inkább egy kisebb kutyára hasonlít.

Elképesztő tények a binturongról

A medvemacska erősen pézsmaillatú, melyet az emberek a frissen pattogatott kukorica vagy a kukoricakenyér illatához hasonlítanak. Ez a jellegzete illat segít nekik társat találni és kiszagolni, ha idegen binturong jár a területükön. A nőstény binturongok állítólag az embrionális diapauzának nevezett szaporodási stratégiát alkalmazzák, mely során késleltetik az embrió beágyazódását a méhbe és ezáltal a vemhességi időszak akár egy évnél tovább is elhúzódhat. A medvemacskák képesek kifordítani a bokájukat, amikor lefelé másznak a fán és ezáltal karmaikkal erősebben megtudnak kapaszkodni. A földön járva teljesen a talpukra lépnek, akárcsak az emberek.

Sziesztázó binturong

A binturong étrendje

A medvemacskák a húsevők csoportjába tartoznak és a Veverridae család tagjai, mely magába foglalja még a ginstermacska- és cibetmacskaféléket. Osztályozásuk ellenére főleg gyümölcsöket, leveleket és növényhajtásokat, valamint apróbb állatokat fogyasztanak, például rovarokat, madarakat és rágcsálókat. Állítólag dögöt, halat és tojást is esznek. A binturongok rendkívül fontosak ökológiai szempontból, hiszen ürülékük segített újraültetni az esőerdőket, hisz azáltal az elfogyasztott gyümölcsök magvai szétszóródtak.

A binturongok viselkedése

A binturong egy nagyon lassú, fán élő állat. Kilenc ismert alfaja van; a hímek általában 9 - 14 kg között mozognak, míg a domináns nőstények körülbelül 20%-al nagyobbak és súlyosabbak. Általában egyedül élnek és, bár néha csoportokat is megfigyelhetünk, ezek általában csak a felnőttből és annak kölykéből állnak. Néhány esetben a hím a nőstény mellett marad a párzás, illetve az ellés után is. A medvemacskák jól fel vannak készülve a társadalmi környezetben való egymással kommunikálásra. Rendkívül beszédesek, jókedvükben kuncognak és mérgükben köpni, ordítani is képesek, akár a macska. Emellett tudnak hangosan vonítani, csendesen morogni és sziszegni.

A veszélyeztetett fajok közé tartozik

A binturong előfordulási helye és fenntartása

A medvemacskák India, Indokína, Indonézia, Thaiföld, Burma, Malajzia, Szumátra, Bangka, a Riau-szigetek, Jáva, Borneó és a Palawan-sziget sűrű erdőiben élnek. Egyes területeken sebezhető, máshol veszélyeztetett fajként tartják számon őket, mivel létszámuk az utóbbi 30 évben 30%-al csökkent. Jelenleg élőhelyeik elvesztése miatt vannak veszélyben és, mert bundakereskedés, illetve gyógyszerkészítés céljából rendszeresen vadásszák őket. Néhány térségben ínyencfalatnak számítanak és húsukért vadásznak rájuk. Bár a legtöbb medvemacska természetvédelmi területen él, e rezervátumok hatékonysága igen változó. A vadászatról, orvvadászatról, túlkapásról, élőhely pusztításról és erdőirtásról szóló törvények szigorítása az, aminek segítségével megfelelő védettségi státuszt biztosíthatunk e fajnak.