A kis észak-amerikai hiúz (Felis rufus)

A kis észak-amerikai hiúz megjelenése és testfelépítése

• A hiúz termete másfél-kétszer nagyobb egy átlagos házimacskáénál.
• A hiúz átlagos testhossza (a farkat is beleszámítva) 91,5 cm.
• A hiúz marmagassága kb. 35-38 cm.
• A hímek átlagos testsúlya 7,2 – 13 kg között mozog, a nőstények súlya nem haladja meg a 9 kilót.
• A fülbojtokat és pofaszőrzetet jól látható csíkok tarkítják.
• A hiúz farka jellegzetes mintázatú: az alsó része halványabb, a vége felé a csíkok egyre erősebb színezetűvé válnak.
• A hiúz bundájának színe változatos: a szürkés barnától a homoksárgáig vagy a vöröses barnáig számtalan színváltozatban előfordulhat. A hasi részen a hiúz bundája világosabb színű.
• A hiúz testén sötétebb színű foltok, a lábain, farkán sötét csíkok húzódnak.
• A test karcsú, hajlékony, a lábak famászásra, kapaszkodásra kiválóan alkalmasak. A hiúz igen gyors, mozgékony állat.
• A szemek sárgák, hosszúkás, fekete pupillákkal.

Élőhelye, előfordulása

Hansen szerint „A kis észak-amerikai hiúz a kontinens legelterjedtebb vadmacskája. A nyugati államoktól a kanadai határig, az Atlanti-óceán partvidékétől a Mexikói-öböl közelében fekvő államokig, valamint Észak-Mexikó területén szinte mindenhol megtalálható.

Mivel a táplálkozás területén egyáltalán nem válogatós és kiválóan alkalmazkodik, a hiúz szinte minden környezetben kiválóan megél: Dél-Kalifornia cserjés vadvidékein, Brit Kolumbia sűrű erdeiben, Közép-Floridában, valamint a Mexikói-öböl mocsaras erdővidékein egyaránt otthon érzi magát. Mint sok más állat, a hiúz is a különböző földrajzi övezetek közötti, átmeneti területeket kedveli leginkább. Ilyen átmeneti övezetek a füves puszták és a lombhullató erdők közötti területek, vagy a régi- és az újabb erdővidékek közötti övezetek. A hiúz különböző élőhelyeinek, legyen szó bármilyen földrajzi – környezeti övezetről, teljesítenie kell bizonyos feltételeket. Hansen szerint a hiúznak „bőséges táplálékforrásra, védettségre (az szélsőséges időjárási viszonyok elől), búvóhelyekre, odúkra, barlangokra és szabad mozgást biztosító térre van szüksége..."

Táplálkozás, vadászat

A hiúz húsevő, ragadozó. Kisebb emlősökkel, hüllőkkel és madarakkal táplálkozik. A vadon élő állatok közül főként a nyulakkal, mókusokkal, patkányokkal, egerekkel, oposszummal, mosómedvével táplálkozik. Előfordulhat, hogy a hiúz az őzet is megtámadja. A zsákmányt gyakran úgy ejti el, hogy a faágról ráveti magát. A hiúz gyakran más állatok tetemeit is elfogyasztja, de főkent a friss zsákmányt, a kisebb emlősöket (nyulakat, kis rágcsálókat) kedveli. A kis észak-amerikai hiúz sokkal jobban képes alkalmazkodni, mint északi rokona, a puma (más néven kanadai hiúz), mivel nem annyira válogatós.

Természetes ellenségei

A felnőtt hiúzra a vadászók jelentik a legnagyobb veszélyt. Bizonyos államokban a hiúzvadászat engedélyezett. A pumák és a farkasok is gyakran megtámadják a hiúzt. A hiúzkölykökre a baglyok, sasok, prérifarkasok és a rókák is lecsaphatnak.

A hiúz élete

Magányosan élő, állandó mozgásban lévő ragadozó. A vadászterületük gyakran a 2,5 négyzetkilométert is elérheti. A vadászterület nagyságát a zsákmány bősége, az élőhelyek minősége és a természetes határok szabják meg. Mallow szerint, a hiúz nem osztozik a zsákmányterületén azonos nemű fajtársaival. Ha két különböző nemű egyedről van szó, a vadászterületek bizonyos mértékben fedhetik egymást. A hiúz karmolás-nyomokkal, vizelettel és ürülékkel jelöli meg a területét. A jeleket a fák törzsén, a talajön, sziklákon hagyja. A terület-megjelölésnek két fontos szerepe van: egyrészt állandó táplálékot és elegendő zsákmány forrást biztosít, másrészről pedig ezáltal elkerülhetőek a fölösleges, fajon belüli konfliktusok. A nőstényeknek kiváltképp fontos, hogy jól válasszák meg a vadászterületüket, mivel megfelelő almot, búvóhelyet és elegendő táplálékot kell biztosítaniuk a születendő kölykeiknek.

Mallow szerint, a hiúz igencsak mozgékony, aktív állat, főként késő délután és a kora esti órákban, éjfél körül és virradat előtt portyázik. A potyázások közötti időszakban főként pihen, rejtőzködik. A kis észak-amerikai hiúz nem ás magának üregeket a földbe, hanem odvas fákba, sűrű bozótba, berekbe, kövek közé, vagy kis barlangokba rejtőzik. Ezek a rejtekhelyek megvédik és elrejtik a hiúzt az olyan ellenségek elől, mint például a puma, prérifarkas, vagy más hiúzoktól, ugyanakkor a hidegtől, széltől is megvédi az álltatot anélkül, hogy a hiúznak el kellene távolodnia a vadászterületétől.

A párzási időszak főként a hiúz élőhelyétől függ. A párzási időszak, amelynek során a felek rövid sivító és rikoltó hangokat hallatnak, csak pár napig tart. Mallow szerint ezalatt a pár nap alatt „a két hiúz együtt portyázik, vadászik és táplálkozik". Mindössze két hónappal a párzás után, a nőstény 2-3 kölyköt hoz világra. A kis hiúzok vakon jönnek a világra. A kölyök egy évig maradnak az anyjuk mellett, aki egyedül neveli őket. Ezalatt az év alatt, a kölykök csak pár hónapig táplálkoznak anyatejjel, ezután anyjuk elkezdi hússal etetni őket, majd, pár hónappal később, a kölykök elsajátítják a vadászat fortélyait is. 8-11 hónapos korukra a kölykök elhagyják az anyjuk vadászterületét és kijelölik a saját területüket. A hímek kétéves korukra válnak ivaréretté, a nőstények hamarabb, 1-2 éven belül. A hiúz a vadonban 10-12 évig is elélhet, Hansen szerint pedig a fogságban élő hiúzok élettartama a 30 évet is meghaladhatja.

Tények a hiúzról

A hiúz jellegzetes, 5 cm átmérőjű lábnyomot hagy maga után, melyen jól kivehető a mancs és a négy karom nélküli lábujj. A hiúz jellegzetesen keskeny nyomot hagy maga után, mivel a hátsó lábnyomok a mellső lábak nyomainak közelében (vagy ezek belsejében) helyezkednek el, ezért a nyomok olyanok, mintha egy két lábon járó nagymacskától származnának. Mint minden macskaféle, a hiúz is a bajszával „tapintja" ki a zsákmányát a sötétben, így érzékeli például a lyukban megbúvó rágcsálókat. Ha egy macska bajsza érzékeli az egeret, a ragadozó egy egérfogó gyorsaságával és pontosságával csap le a zsákmányra. A hiúz hihetetlen mennyiségű táplálékot képes elfogyasztani. A Floridában élő hiúzok esetében például egy nőstény és három kölyke, mire a kölykök betöltik a második életévüket, legalább 3800 patkányt, 700 nyulat és 3200 egeret fogyaszt el.

Rendszertani besorolás

• Ország: Állatok (Animalia)
• Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
• Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
• Osztály: Emlősök (Mammalia)
• Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
• Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
• Öregrend: Laurasiatheria
• Rend: Ragadozók (Carnivora)
• Család: Macskafélék (Felidae)
• Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
• Nem: Hiúz (Lynx)
• Faj: L. rufus

A hiúz felfalja az apró rágcsálókat. A zsákmány minden darabját elfogyasztja, ezáltal elegendő mennyiségű A-vitamint visz be a szervezetébe. A A-vitamin nélkülözhetetlen a szervezet számára, ez biztosítja ugyanis a máj, a tüdő, a vese és a mellékvesék megfelelő működését. Más macskafélékkel ellentétben, a hiúz nem fél a víztől, és gyakran olyan állatokat is megtámad, mint a sekély vízben élő hód.