A Costa Rica-i háromujjú lajhár vagy más néven ai (Bradypus tridactylus)

A lajhár egy magával ragadó teremtmény, valamint egyike a természetes túlélés remekeinek. Valamikor Közép-Amerika és Dél-Amerika volt az óriás földi lajhárok otthona, melyek akkorák voltak mint az elefántok, de az emberek hamar kihalásig vadászták őket. Azonban ez a faj alkalmazkodott és sikerült megmentenie magát, s így jöttek létre a napjainkban fellelhető két- és háromujjú lajhárok fajai. A lajhár fára mászott, nagymértékben megváltoztatta súlyát és számos védekező aspektust vett magára melyek a túlélését biztosították.

Hová olyan sietős?

A lajhár szinte minden szempontból lassú, de ezzel a tempóval célja is van: az energia-megtakarítás. A levelek, ágacskák és bimbók kevés proteint vagy energiát adnak, ezért kevés enzimmel rendelkeznek ahoz, hogy lebontsák a levelekben levő cellulózt. A lajhárok emésztése nagyon lassú – körülbelül négy hét alatt megy át az eledel a rendszerükön.

Lassú anyagcsere

Lassú anyagcseréjüknek köszönhetően a lajhároknak alacsony, viszont ingatag a testhőmérsékletük. Könnyű őket kiszúrni kora reggel, mivel olyan nyílt terepeket keresnek, ahol magukba szívhatják a nap melegét. A nap látja el őket azzal az energiával és hővel, amely segít megemelni a testhőmérsékletet, valamint erősíti az erjedési folyamatot. A lajhároknak rendkívül szokatlan szőrzetük van – felszívja a vizet, amely szintén nyomós ok a kora reggeli napozásra. Az esős időszakokban, különösen amikor borús az idő, a lajhárok el is pusztulhatnak az alacsony testhőmérséklet miatt.

Lajár a fán

Igaz, hogy a lajhár akár 40 fáról ehet egy nap, mégis a legtöbb idejét csupán néhányon tölti, és mindegyik egyednek van egy kedvenc fája. Costa Rica-ban a csalánfákat nevezik lajhárfának, mivel lajhárokat ezeken látni leggyakrabban.

A lajhár emésztése

A háromujjú lajhár egyszer egy héten lemászik a fáról üríteni. Egy kisebb lyukat ás a farkával, s miután elvégezte heti dolgát, befedi levelekkel. A lajhár ilyenkor testsúlyának egyharmadától meg is szabadul. A földreszállás veszélyes vállalkozás. Rendkívüli lassúsága és ürülékének gondos lefedése egyaránt jelenlétének palástolásában segít.

A lajhár bundája

A lajhároknak vastag borzos bundájuk van, mely a testhőmérséklet szigetelésére szolgál. A szőrszálak igen szokatlanok, mivel repedések (háromujjú lajhár) vagy barázdák (kétujjú lajhár) találhatók rajtuk, melyek ideális környezetet biztosít bizonyos zöld algáknak. Ez az alga teljesen benövi a szörzetet így adván egy zöldes árnyalatot a bundának. Valószínűleg ez is álczásra szolgál. Adott az, hogy minden egyes szőrszál vizet szív fel és s mindezt a kiindulópontba vezeti el. Úgy tudják, hogy az alga képes táplálékot átadni a lajhárak a bőrön keresztül. A bunda szintén otthont biztosít a lajhárlepkének, valamint más bogaraknak és atkáknak. Minden egyes kifejledt lajhár gazdája lehet akár 100 lepkének és 1000 bogárnak. A bogarak és lepkék teljes életciklusa a lajhárhoz kötődik, mindegyikük lajhár ürülékben tölti lárva állapotát és kifejlett korában algákkal táplálkozik. Hogy mi a lajhár haszna mindebből az még számunkra ismeretlen.

Mentsük meg a lajhárt!

Amikor a lajhárok elhagyják a fát, sajnos könnyű prédává válnak ragadozók számára, az autók szintén veszélyt jelenthetnek. Szerencsére vannak lajhármentő központok.