A spanyol hiúz (Lynx pardinus)

Míg az eurázsiai hiúz foltokat visel, a spanyol hiúz feltűnő, leopárdhoz hasonlóan foltozott. Továbbá ez kisebb is, mint az északi rokona, így alig tud a mezei nyúlnál nagyobb állatra vadászni. Azonban, ha éhes, a spanyol hiúz megtámadhat akár fiatal őzeket, vagy muflonokat is.

Előfordulása

A legtöbb ibériai hiúzpopuláció az Ibériai félszigeten, Spanyolországra korlátozódik ( 14000 négyzetkilométer), van néhány kisebb populáció az Algrave hegységben és a Serra da Malcata rezervátumban ( kb 700 négyzetkilométer), Portugáliában. A spanyol hiúzpopuláció ellenőrzött vadászterületeken él, amelyeket „cotas"-nak neveznek. Bár kritikusan veszélyeztetettek, ezek az állatok még mindig a kártékony állatok listáján vannak és vadásszák őket, kivéve akkor, amikor azok nemzeti parkokban, vagy rezervátumokban járnak. A Portugáliában élő hiúzok számát csupán 50 főre becsülik.

Megjelenése

Az ibériai hiúz hasonlít az eurázsiaira (Lynx lynx), de kisebb termetű. A sok külső hasonlóság ellenére az ibériai hiúz egy külön faj. Az ibériai hiúznak jellegzetesen kurtított farka, bojtos füle és állkapcsa, foltos bundája, izmos teste, hosszú lábai vannak, és gyors reflexei, amelyek megvannak az eurázsiai hiúzban is. A hím ibériai hiúz átlagosan 12,8 kg, de elérheti a 26,8 kilogrammot is. A nőstények körülbelül 9,3 kg-osak.

Táplálkozása

A hiúz elsődleges táplálékát a kisebb patás állatok képezik, mint az őz, a zerge, a szarvas, pézsma, pocoknyulak, vagy rágcsálók és mezei nyulak. Előfordul, hogy testüknél 3-4-szer nagyobb zsákmányra is vadászik, elsősorban rénszarvasra. Olyan területeken, ahol nincsenek patás állatok, de sarki nyulak vannak, a hiúzpopuláció egyedeinek száma ciklikusan ingadozik.

Szaporodása

A párzás januárban történik. A vemhesség körülbelül két hónap, melynek végén két-három kölyök születik. A kicsik nyolc hónapos korukban önállósodnak. Ivarérettségüket egy éves koruk körül érik el, de első párzásra jóval később kerül sor, ez különböző környezeti tényezőktől függ.

Védettségi státusza

A spanyol hiúz egyike a világ legveszélyeztetettebb macskafajtáinak. A hiúz fő zsákmánya az európai nyúl, de ezek fertőzése pox virus myxomatosis-sal nagy károkat okozott a hiúzpopulációkban is. Jelenleg a spanyol kormány arra törekszik, hogy egy állandó és védett területet hozzon létre az ibériai hiúzok számára. Az állatok tanulmányozása rádiójeles nyomkövető nyakörvek segítségével tájékoztatja a kutatókat a hiúzok összes szükségletéről. A Dofina Nemzeti Parkban már folyamatban van egy védelmi projekt a hiúzok érdekében, és már elértek némi sikert. A hiúzok számát ezerre becsülik, amelyek kilenc populációba oszlanak. A spanyol hiúz versenyben áll az irimiote-törpemacskával a világ legveszélyeztetettebb macskafajtájának címéért. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján ez a hiúz a veszélyeztetett besorolásban van.

Lynx pardinus

Élettartama

A hiúz akár 13 évig is elélhet.

Viselkedése

A hiúz félénk és magányos, kivéve a nőstények, melyeknek kicsinyeik vannak. Fák és sziklák levizelésével jelölik meg területüket. A hímek területe átfedheti a nőstényekét. A nőstények általában egy párt választanak egy szezonban, de a hímek több nőstényt is. A spanyol hiúz éjjel aktív. Télen is aktív, csak vastagabbá és világosabbá válik a bundája. A szélsőséges időjárás elől barlangokban és fákon talál menedéket. A hiúz elássa prédáját, melyet nem bír megenni, majd másnap visszatér és a maradékot is felfalja.