A víziló (Hippopotamus amphibius)

A testsűrűsége mintegy korlátozza az úszóképességét, ezért a felnőtt víziló ugrással vagy egyszerű járással hajtja magát a vízen keresztül, öt percenként jön fel a felszínre levegőt venni. A vízben teljesen alámerülve alszanak, tökéletes kényelemben, ekkor is a felszínre jönnek anélkül, hogy felébrednének.

A vízilóra jellemző tulajdonságok

A víziló egy rendkívül túlsúlyos állat, gömbölyded testtel, rövid, zömök lábakkal és nagy fejjel rendelkezik. Az ókori Egyiptomban a vízilovat a terhesség istennőjének tartották.
Méret és testsúly: A kifejlett hím – egész élete során nő – az orra hegyétől a vastag 60 cm hosszú farok alapjáig elérheti a több, mint 4 m hosszúságot; a marmagassága kb 1,5 m; és testtömege jellegzetesen 3500-4000 kg. A nőstény – általában 25 éves korára éri el végleges méretét – jelentősen kisebb, mint a hím, kb 1500-2000 kg testsúllyal rendelkezik.
Test: Hordó alakú és majdnem teljesen csupasz.

Eloszlása, élőhelye és étrendje

A víziló megtalálható a Szahara sivatagtól délre eső legtöbb afrikai országban, habár az eredeti élőhelyén nagyjából teljesen kiírtották. A történelmi időkben nagy számban éltek Kelet-Afrika Nílus folyójában, de mára már teljesen kihaltak. Az IUCN szerint manapság a legnagyobb víziló populáció Délkelet-Afrikában, Mozambikban, Zambiában, Tanzániában és Malawiben található meg.   
A víziló a nappali órákban szívesen hempereg és alszik a sekély vízekben és sárban. Éjjel pedig a közeli füves térségeken legelészik. Elsősorban növényekkel táplálkozik, fűvel, lehullott gyümölcsökkel és falevelekkel. Más nagy emlőssel összehasonlítva a víziló aránylag mértékletesen eszik, naponta kb jó 40 kg füvet fogyaszt el, de ennek ellenére az étrendje elegendő, mivel nagyjából tétlen nappali életmódot folytat.

A víziló viselkedése és életciklusa

A populáció létszáma és a társaság a táplálék és a víz hozzáférhetőségétől függően változik. Nappal a tehenek a borjaikkal együtt és a független bikák nem szerint elkülönülnek egymástól, külön csoportokban hemperegnek és alszanak. Nem igazán alakítanak ki erős szociális köteléket. Éjjel az anyateheneken kívül a többi víziló több órán keresztül legelészik. Kényes állat nem lévén a víziló vizeletet és székletet ürít a vízben, mely egyben a háza is, némelykor bűzös partvonalat hozva létre, mely – főleg ha az állatnak nyílt sebe van – mintegy megvizsgálja a “véres verejték” fertőtlenítő hatékonyságát. A hím vízilovak találkoznak a területük határánál és háttal állnak egymásnak, a vastag farkuk segítségével az ürüléket egymásra dobják és lepisilik egymást. Aztán általában csak egyszerűen elmennek egymás mellől.    

A hím 7-8 éves korában éri el ivarérettségét, míg a nőstény 5-6 éves korában. Délkelet-Afrikában a vízilovak általában a vízben párosodnak, a párosodás főleg nyáron történik. Körülbelül 8 hónap vemhesség után születik meg a borjú. S. K. Eltringham, A vízilovak szerzője szerint az újszülött borjú kb 27-50 kg közti testsúllyal születik meg, egyedül vagy az anyja általi lökés segítségével jut a felszínre, hogy lélegzetet vegyen. Később a mély vízben az anyja hátára kerülnek. A borjak elsősorban a víz alatt szopnak, de szárazföldön is figyeltek meg már ilyent. Egy pár hét múlva már ő is legelészhet. Kb 1 év múlva történik meg az elválasztás. A víziló várható élettartama kb 40-50 év.

A vízilóra leselkedő veszélyek

Afrika nagy részén a vízilovak száma nagyban megcsappant, mely a népesség elterjedésének tudható be, több területen is a víziló nem jut számára megfelelő élőhelyhez. Továbbá az orrvadászok is gyakran vadásznak rájuk húsuk és igen keresett tépőfoguk miatt. Az IUCN szerint 1996 óta a vízilovak száma 7-20 %-kal csökkent, kb 120,000-150,000 példányról beszélhetünk. A kifejlett vízilovat az emberen kívül más ragadozó nem igazán támadja meg, viszont a fiatal vízilóra több állat is vadászik, ilyen például az oroszlán, nílusi krokodil és a foltos hiéna.

Érdekes tudnivalók

• Egyes biológusok a vízilovak 5 alfaját különböztetik meg, viszont ez az állítás nem részesült univerzális elismerésben.

• A víziló rokona – a törpevíziló – csak 250 kg. A vadonban jórészt kihalt, kevés számban létezik Nyugat-Afrikában.

• A vízilónak több száz kommunikációs módja van, egyesek kb 115 decibelnyi zajt is kiadhat – ezen hangszintet akár egy közeli mennydörgéshez is hasonlíthatjuk.

• A víziló megengedi a piroscsőrű nyűvágónak, a seregély rokonának, hogy  a hátáról kullancsokat és más parazitákat csipegessen.

• Pliny The Elder, a Természet története című híres enciklopédia római írója szerint a víziló gyógyító jelleggel is bír, a víziló bőr porig égetése vízzel összekeverve meggyógyítja a felszíni tályogot.