Milyen állat a zebra?

A zebra testfelépítése nagyon hasonlít a lóéhoz, a különbség az, hogy a sörénye rövid, kefeszerű, a farka vége botos a szőrét pedig jellegzetes fekete alapon fehér csíkozás tarkítja. Afrikában három zebrafaj él, ebből kettő a kontinens keleti részén fordul elő. A leggyakoribb és a legelterjedtebb az úgynevezett Burchell-zebra, azaz a közönséges alföldi zebra. A másik a Grevy zebra, amelyet Jules Grevy francia elnökről neveztek el, aki az 1880-as években Abesszínia tartományból egy ilyen zebrát kapott ajándékba. Manapság ez a zebrafaj főként Észak-Kenyában él. A harmadik zebrafaj a hegyi zebra (Equus zebra), amely főként Dél- és Délkelet-Afrikában él.

A Grévy-zebra (Equus grevyi)

Az alföldi zebra

Az alföldi zebra testfelépítése egy zömök póniéra emlékeztet. A csíkok száma és vastagsága egyedenként változik. A csíkok sajátos módon „ölelik körül" az állat testét, segítségükkel a zebra beleolvad környezetébe. Hajnalban és szürkületkor, amikor a legtöbb ragadozó vadászik, a zebrákat nehéz észrevenni, mivel csíkjaik összezavarják a ragadozókat. A zebrák csillogó szőrzete a külső hő 70%-át nyeli el.

Élőhelye

A Burchell-zebra főként szavannákon, füves pusztákon és gyér erdővidéken él. A Serengeti síkságain gyakran több ezer fős csoportokba tömörülve vándorolnak. A Grevy zebra már csak Kenya északi részein, elszigetelt vidékeken fordul elő. Annak ellenére, hogy főként a félszáraz éghajlathoz vannak szokva, és kevesebb vízzel is megélnek, mint a többi zebrafaj, a Gravy-zebráknak gyakran a háziállatokkal kell versengeniük, hogy vízhez jussanak. Az állatokat a bőrük- és húsuk miatti vadászat is jelentősen megtizedelte.

Életmód

A Burchell-zebra esetében a család a vezércsődörből és a köréje csoportosuló kancákból áll. A vezércsődörök úgy „toboroznak" maguk köré kancákat, hogy fiatal kancacsikókat „rabolnak" el, akik életük első párzási időszakában vannak. A kancacsikók ezt igen úgy tudatják a csődörrel, hogy egy sajátos testtartást vesznek fel: a lábaikat szétteszik, a fejüket lehajtják, a farkukat pedig felemelik. Egy ilyen kancacsikó kedvéért a környék összes ménje versenyre kell. A kanca élete végéig a győztes csődör mellett marad. A ménesen belüli rangsor szerint, a legutoljára érkezett kanca áll a legalacsonyabb helyen. Az új jövevényt a kancák legtöbbször idegenkedve fogadják. Miután a kanca „elkötelezte" magát egy csődör mellé, többet nem „hirdeti", hogy párzási időszakban van. Amikor megszületik a zebracsikó, a kanca 2-3 napra távol tartja az újszülöttet a ménes többi tagjától. Ezalatt az idő alatt a kiscsikó megismeri az édesanyja illatát, hangját és képes felismerni őt a többi kanca között.

A zebracsikók és édesanyjuk között erős kapocs alakul ki, a hím csikók viszont a vezércsődörhöz is közelebb állnak. A fiatal csődörök 1-4 éves koruk között elhagyják a ménest és más fiatal ménekkel együtt, csoportokba verődve élnek addig, amíg megerősödnek és saját ménest alapítanak.

Táplálkozás

A zebrák eléggé függenek a víztől. Ennek ellenére képesek viszonylag könnyen alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez is. Főként fűfélékkel, fiatal hajtásokkal és virágokkal táplálkoznak. Gyakran előfordul, hogy a zebrák legelik le a felső hajtásokat a frissen nőtt, harmatos fűben. A zebrákat legtöbbször a gnúk, majd a gazellák követik a legelőn, ezek a patások főként a középső-és alsó hajtásokkal táplálkoznak.

Természetes ellenségei

A zebrák főként az oroszlánok és a hiénák zsákmányát képezik, de az elszigeteltebb vidékeken a prérikutya, a párduc és a gepárd is ellenségnek számít. Amikor a ménes egyik tagját megtámadja egy ragadozó, a többi családtag félkör alakba tömörül és szembe fordul a ragadozóval. A ménes tagjai készek elszántan megvédeni bajba jutott társukat, rúgásaik és harapásuk gyakran a legvérszomjasabb ragadozót is elbátorítja. Ha a ménes egyik tagja megsebesül a támadás közben, a zebrák gyakran körbeállják a sebesült állatot, hogy jobban óvják a ragadozóktól. Mint a legtöbb kelet-afrikai növényevő emlőst, az alföldi zebrákat is az élőhelyük elvesztése és a vízért való versengés fenyegeti a leginkább.

Tudtad-e?

A Grevy-zebra latin neve „hippotigris" volt. Ez a zebrafaj gyakran szerepelt az ókori Római cirkuszainak porondján, mint fogathúzó versenyállat. Lehet, hogy első ránézésre úgy tűnik, hogy a ménesbe tömörült zebrák mind egyformák, ez azonban nem igaz. A csíkok vastagsága és a mintázat egyedenként változik, és annyira egyedi, mint az ujjlenyomat az emberek esetében. A tudósok a csíkok vastagságának, színének és a bőrön található hegek alapján be tudják azonosítani a különböző egyedeket.