Előző cikkünkben megismertük a GÖRÖGTEKNŐS testfelépítését, most folytassuk a szaporodásukkal és néhány fontos nevelése tudnivalóval.
Nem egyszerű levenni a teknőslányt a lábáról
A párzás az év bármely napján lehetséges, amikor az időjárás erre alkalmas. Kifejezett párzásidőszak nincs. A hímek megküzdenek a nőstényekért, majd következő feladatuk a nőstény meghódítása. Ez is rangos feladat, amivel a nőstényeknek nem igazán van vágyódásuk a hím közelségére.
Ez a tulajdonságuk kiváló szelekciós tényező. Csak a legkitartóbb, legügyesebb hím örökítheti a génjeit. Egy sikeres párzás után akár 4 évig is rakhatnak termékeny tojásokat a nőstények. A tojásrakás időszaka hazánkban az időjárás függvényében április végétől július közepéig tart. A nőstények a fészekrakó terület kiválasztásakor nagyon körültekintőek. A tojásokat hazánkban keltetőben keltetjük, de a szabadban is van esély a kis teknőcök világra jövetelének. Az inkubációs idő a tojásokkal közölt hőösszeg függvényében 60 nap körüli.
Nyugodt, hűs helyen teleltessük
A kis teknőcök az első pillanattól önállóak, szülői gondviselés nincs. A táplálékuk nagy vonalakban megegyezik a felnőttekével. A szaporodás elengedhetetlen feltétele a téli nyugalom, a hibernáció. A hibernáció a hőmérséklet csökkenése által generált téli álom. Ezt hazánkban a teknőcök beltérben (pince, vízóra akna) illetve a szabadban is átélhetik. Fontos, hogy fagymentes, leginkább 4-8 Celsius fokos helyen, megfelelően magas páratartalom mellett teleljenek a lehető legcsendesebb, legnyugodtabb körülmények között. Tartásuk lehetőleg kültéri terráriumban történjék. Alapvetően fontos a lehető legnagyobb hely, változatos, ingergazdag környezet. Ezt olyan tereptárgyakkal kell megvalósítani, ami nem veszélyezteti a teknőcök testi épségét. Beszorulás, zuhanás, hanyatt fordulás esélyét minimalizálni kell. A terráriumot felülről is érdemes védeni, ha kisemlősök (nyest, menyét, patkány), kutya vagy predátor madarak (pl. varjúfélék) zaklatására számítani lehet.
Tereptárgyként elsősorban élő növények, lapos mészkősziklák jöhetnek szóba. Törpecserjék (levendula, rozmaring, kakukkfű, cserjés pimpó stb.) fűfélék (elsősorban csenkesz), és akár a terráriumon kívülre telepített magasabb bokor, ami a legmelegebb órákban árnyékot ad. Életveszélyes az a terrárium, ahol egy teknős nem talál árnyas helyet magának. A beltéri terráriumok is a lehető legnagyobbak legyenek. Kezdetnek egy 60X40 cm-es alapterületű, arasznyi magas edény is megfelel egy végleges terrárium beszerzéséig. Ebben azonban csak egy-két évig lehet egy kis teknőst tartani. A lakásban melegítőlámpára és UV-B fényforrásra is szükség lesz.
Vadon termő virágokkal etessük!
A görög teknősök tartásának egyik legfontosabb pontja. A legtöbb hibát itt követik el a teknőc gazdik. Alapvetően rostban, kalciumban gazdag, cukorban, foszforban és zsírban szegény táplálékok kellenek. A teknőcök emésztőrendszere az élőhelyük táplálékkínálatához alkalmazkodott. Az élőhelyükről kell példát venni. Soha nem kellene adni paradicsomot, uborkát és hasonló termésű zöldségeket, soha nem szabad adni salátákat, amik növényvédő szerekben, nitrátokban gazdagok, rostban szegények. A leghitványabb táplálékok ezek. A táplálékaik 99%-a lehetőleg vadon termő kétszikű legyen: gyermekláncfű, csorbóka fajok, útifű fajok, keszegsaláta, mezei katáng, őszi oroszlánfog, fehér here és még vagy 100 faj.
Ezek zöme télen is gyűjthető. Ha minden kötél szakad, akkor rukkolával, madársalátával, cikóriasalátával (katángból nemesített), néha kínai kellel lehet átmenetileg kínálni őket. Beszerezhetőek különböző kalcium+vitaminkészítmények növényevő hüllők számára. A téli időben érdemes lehet heti két-három alkalommal a leveleket minimálisan megszórni ezekkel. A teknősök általában utálják ezeket a készítményeket.
Ez a leírás rendkívül elnagyolt. A görög teknőcökkel kapcsolatos ismereteket, a táplálékaik bemutatását 100 oldalon se lenne könnyű átadni. Akik komolyan érdeklődnek e gyönyörű, jámbor és akár 100 évig is élő állatok iránt, érdemes a megfelelő szakirodalmat beszerezni hozzájuk. Sajnos a hazánkban felcseperedő görög teknőcök kevés kivételtől eltekintve magukon hordják a súlyos tartáshibák jegyeit. Torz páncél, papagájcsőr szerű szarukáva, beteg ízületek. A legtöbbjük az ivarérett kort sem éri meg, pedig jól tartani őket ugyanolyan könnyű, mint rosszul. A görögteknősök is megérdemlik a jobb bánásmódot, hogy hosszú-hosszú évtizedeken át örömforrásai lehessenek a teknősbarát gazdáiknak. Ebben komoly segítséget nyújt a Magyarországon elsőként megjelent, a görög teknősök helyes tartásával foglalkozó, A jól nevelt görög teknős című könyv, melyben a fent említett témakörök részletes kibontásán túl egy közel 70 fajt bemutató tápnövény-határozó is helyet kapott.
Teknős rajongóknak könyvajánló: Fodor Atilla: A jól nevelt görögteknős (www.gorogteki.hu)
Fodor Atilla
