Mivel érdemes kezdeni a kígyótartást?

Hím vagy nőstény?

Amennyiben a terrarista úgy gondolja, hogy később nem szeretne foglalkozni az adott faj szaporításával, valószínűleg hímet érdemesebb vásárolni, hiszen az kisebb végleges méretet fog elérni és így a hely- és táplálékigénye is kisebb lesz. Ellenkező esetben, ha tenyésztéssel szeretne foglalkozni a későbbiek során, ajánlott nőstényt beszerezni elsőként, ugyanis a nőstények kor- és méretfölénye a hímekkel szemben mindenképpen előnyösnek mondható a szaporítás szempontjából.

Az egyik leggyakoribb kérés, amivel hozzánk fordulnak a nemek meghatározása. Ez a kezdők számára gyakran jelent problémát, bár néha még a gyakorlottabbak számára is gondot okoz. Az ivar többféleképpen is megállapítható.

Így tudod megkülönböztetni őket

A kifejlett állatokkal a legkönyebb a helyzetünk, hiszen a nőstény rövid, tömzsi farka, valamint a kis méretű anális karom (ha egyáltalán látható nagyságú) és a hím hosszúkás farka, nagyobb anális karma (határozottan látható) között jól látható különbség van. Jóval nehezebb a fiatal állatok nemének megállapítása. Mivel ezeken az állatokon a nemi jellegek nem szembetűnőek, csaknem lehetetlen megállapítani az ivarukát külsőleg. Az egyik módszer, amit előszeretettel alkalmaznak a tapasztalt terraristák a hemipénisz ujjal való előnyomása. A hüvelykujj kloáka alól, a kloáka irányába történő nyomásával bukik elő a hímek egyik, vagy mindkettő nemiszerve. A procedúra könnyen elsajátítható. Ennek ellenére veszélyt is rejt magában, ugyanis nem megfelelően alkalmazva egy életre szóló sérülést lehet okozni az állatnak. Ezen kívül megtörténhet az is, hogy a hím hemipénisze a megfelelő nyomásra sem bukik előre és így az adott állat nőstényként lesz szexálva, tévesen.

Suriname-i vörösfarkú boa (Boa c. constrictor) nőstény boa (Fotó: Boaconstrictor.hu)

A másik módszer a szondázás, mely messze a legmegbízhatóbb és legbiztonságosabb módszer a nemek meghatározására. Ebben az esetben egy vékony, előre lefertőtlenített (!), rozsdamentes, gombos végű szondát alkalmazunk, melyet megfelelő síkosítás után (víz vagy steril olaj) a kloákába helyezünk és a farok szélein elhelyezkedő két zsák valamelyikébe, a farok irányába nyomva, óvatosan behelyezzük. A szondát lassan toljuk fel a farok irányába egészen addig amíg finom ellenállást nem érzünk. Ekkor megfogjuk a szondát az állat kloákájánál, majd kihúzva pontosan meg tudjuk állapítani a mélységet. Ez a mélység a nőstények esetében 2-5, a hímek esetében 7-12 pikkelynyi hosszúságot jelent. A módszer könnyen elsajátítható, azonban ügyelni kell, hogy mindig megfelelő méretű szondát alkalmazzunk, kellőképpen óvatosan.

Suriname-i vörösfarkú boa (Boa c. constrictor) hím boa (Fotó: Boaconstrictor.hu)

A fent leírt nemi megkülönböztetési módok közül mindenképpen érdemes legalább egyet elsajátítani, ugyanis gyakran a "szakemberek" is tévednek. Amikor valaki évekig nevel két egyébként nehezen beszerezhető állatot - abban a hiszemben, hogy egy párról van szó - és végre eljön a várva várt szaporodási időszak, nagyon frusztráló tud lenni, amikor kiderül hogy mindkét példány hím.

További információ:
http://www.boaconstrictor.hu