Amikor az ugatást szeretnénk mederbe terelni, ugyanúgy járjunk el, mint bármilyen más trükk megtanítása során: legyünk következetesek és egyértelműek afelől, mit is szeretnénk elérni a kutyánál. Ha csendre intjük, az ezt kiváltó parancsszót kell megerősítenünk benne. A csend legyen ! persze három szoba távolságból nem hatásos, hiába is folytatnánk a telefonbeszélgetést, miközben a kutya lelkesen kiereszti a hangját és kitartóan lármázik az ablak előtt elhaladó járókelők láttán.
Inkább próbáljuk meg, hogy a kutyát a lakásban benti pórázon magunk mellett tartjuk minden alkalommal, amikor a probléma várhatóan jelentkezni fog. Amikor látjuk, hogy a kutya éppen elvakkantaná magát, fogjuk meg a pórázt és parancsoljuk a kutyának, hogy üljön le. Még jobb, ha a póráz hámmal van ellátva, amellyel a kutya fejét kissé felfelé tudjuk húzni és ezzel bezárjuk a száját. Amikor abbahagyja az ugatást, engedjünk a póráz feszességén és dicsérjük meg. Egy-egy jutalomfalattal még jobban hangsúlyozni tudjuk elégedettségünket.