3441. Lóversenyfogadás kisokos- Ezeket érdemes tudni mielőtt belevágsz!
Senkinek nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a lóverseny az egyik legizgalmasabb fogadási forma. A lóverseny fogadás alapjait azonban sokan nem ismerik.
Senkinek nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a lóverseny az egyik legizgalmasabb fogadási forma. A lóverseny fogadás alapjait azonban sokan nem ismerik.
Ha nyár, akkor egyértelműen a szabadban kell tölteni a lehető legtöbb időt. Tökéletes alkalom lemenni a barátokkal rúgni a bőrt pár órát, de a profi edzések is ott vannak, valamint a nyári bajnokságokról, kupákról sem érdemes lemaradni. Az biztos, bármelyiket választjuk, egy focicipőre garantáltan szükség lesz.
Otthonunk külső felületeinek színe is hangsúlyos kérdés, amikor építkezük vagy felújítunk. A külső festés növeli a vonzerőt, és minél jobb a vizuális hatás, annál nagyobb lesz ingatlanunk értéke. Nemcsak a szín számít azonban, hanem az is, hogy mennyire egyedi a megjelenés.
Amikor mindenki szanaszét szaladgál a világban, pihenés, élmények vagy értékes és élménygazdag időtöltés reményében, akkor szükségszerűen kicsit megbomlik a céges közösség, hiszen valakik mindig kimaradnak az új történésekből és a munkahely szokásos sodrásából.
Napjainkban óriási fókusz került a környezetvédelemre és a fenntarthatóságra - ezzel nincs semmi probléma, sőt nagyon is fontos téma, mellyel foglalkozni kell.
A részletes kórelőzményből (ritkán találkozunk ilyennel, ezért külön köszönet!) sajnos nem derül ki, hogy szuka kutyáról van-e szó, amennyiben igen, akkor felmerül a gennyes méhgyulladás gyanúja. Célravezető lenne egy hasi ultrahangvizsgálat a kórkép kizárására vagy megerősítésére. Bélgyulladásban a szervezetet tápanyag-, víz- és elektrolitveszteség éri, toxikus anyagok szívódnak fel, és metabolikus acidózis áll elő. Elszaporodhatnak baktériumok is, közülük, pl. az E. coli endotoxint termel, és ez szeptikémiát okozhat. Az akut bélgyulladás feltűnő általános tünetekkel járó betegség; a kutyák elesettek, gyakran lázasak, nem esznek. A túlheveny bélgyulladás (pl. parvovírusos enteritis) egy napon belül elviheti a kutyát anélkül, hogy hasmenés kifejlődésére idő lenne. Ez azonban a kutya életkora és oltási kórelőzménye alapján nem valószínűsíthető. Más esetekben a tünetek középpontjában a hasmenés áll. Gyakori a hányás is. A hasmenésben a bélsárürítés gyakorisága, a bélsár konzisztenciája nagyon változó lehet. Nagy a folyadékveszteség, a szervezet kiszárad, romlik a vérkeringés, sokk következik be. Idült folyamatokban az általános állapot többnyire nem annyira súlyos, mint hevenyekben, a kutyáknak még étvágyuk is lehet, azonban vérszegénység, lesoványodás mutatkozik. Az ember fertőződésének megelőzése érdekében, amennyiben a bélgyulladást Salmonella-fajok vagy a Yersinia enterocolitica baktériumok idézték elő, az ember környezetében, illetve a lakásban kedvtelésből tartott állatokat tisztán kell tartani, a velük való foglalkozás során be kell tartani az általános és a személyi higiénia szabályokat. A méhgyulladás hátterében egyszerű ascendáló (felszálló) bakteriális fertőzés áll, mely a tüzelés alkalmával a méhnyak nyitottsága miatt könnyen kialakul (heveny alak). A fertőződés kiindulhat a hüvelyből, de a húgyutakból is. Miután a cervix (nyakcsatorna) gyorsan záródik és a luteális fázisban az endometrium (méhnyálkahártya) ellenálló képesség lecsökken, a méh lumenébe jutott baktériumok hamar elszaporodnak és könnyen heveny gennyes méhgyulladás (endometritis) kialakulásához vezetnek. A kóros váladék felhalmozódását a szekréciós fázis még inkább elmélyíti, mivel a lokális irritáció fokozza a méhmirigyek szekréciós tevékenységét. A hypersecretio következtében a váladék rövid időn belül (5-10 nap) felhalmozódik. A gennyes méhtartalom szöveti bomlástermékeket, baktérium toxinokat tartalmaz, melyek fokozatosan a véráramba jutva autointoxicatiót (toxaemia) eredményeznek. A gennyes hüvelykifolyás (nyitott pyometra, pyorrhoea), a gyakori vizeletürítés és a fokozódó vízfölvétel gyakran megállapítható. A zárt pyometránál, miután a toxikus méhváladék nagyobb arányban fölszívódik, a tünetek súlyosabbak. A sok vízivás és a gyakori vizeletürítés mellett a has teltsége, feszessége, fájdalmassága, recidiváló láz, hányás, étvágytalanság, elesettség és dehidrált állapot gyakori tünet. Súlyosabb esetekben az autointoxicatio és a pyometrához társultan jelentkező vese glomerulusainak károsodása (membranproliferatív glomerulonephritis) következményeként az uraemia (húgyvérűség) tünetei és proteinuria (fehérjevizelés) is megjelennek. A laboratóriumi leletek közül jelentős és nagy diagnosztikai értékű a neutrophiliával és monocytosissal járó leukocytosis megjelenése (a laboreredmények közül 39 G/l-es fehérvérsejtszám szerepelt a kórelőzményben). Súlyosabb esetekben a karbamid és a kreatinin érték is emelkedett. A pyometra intoxicatióval járó eseteiben károsodik a csontvelő is, következményesen anaemia és leukopenia alakul ki. Ilyenkor megnő a shock kialakulásának veszélye és a műtéti beavatkozás is nagy kockázattal jár. A műtét kockázata azért sem kicsi, mivel a fölszívódó méreganyagok a parenchymás szervek (a máj, a lép, a vese, a szívizom) komoly károsodását okozhatják. Erre utal jelen esetünkben a veseműködés két biokémiai paraméterének emelkedése is. A shock kialakulásának lehetőségére a karbamidszint emelkedése és az állat általános állapotának gyors romlása hívja fel a figyelmet. A diagnózis a jellemző kórelőzmény és a klinikai tünetek alapján nem okoz nagyobb nehézséget. A méh teltsége és megvastagodása a hasfalon keresztül legtöbbször jól kitapintható igen változatos képet mutatva. A gennyes váladék intrauterinális felhalmozódása korlátozódhat egy-egy szakaszra, s így a méh ampullázottá válik. A méh gennyes váladékkal egyenletesen is kitöltődhet, s zárt méhszáj esetén ilyenkor a hasfalon át tömlőszerűen kitágult, hullámzó tapintatú. A méhszáj nyitottsága esetén a váladék nagyobb része kiürül, ezért a megvastagodott méh tapintata tömöttebb, rajta hullámzás alig érzékelhető. A polyuriás-polydypsiás kórképek (diabetes mellitus, diabetes insipidus, Cushing-kór, idült vesegyulladások, stb.) kizárása mellett jó támpontot jelent az ultra-hangos vizsgálat. Ultrahangos vizsgálattal a gennyes méhtartalom nagy biztonsággal kimutatható. A betegség ultrahangdiagnózisa tapasztalatok szerint egyértelmű, ha a méhszarvak haránt átmérője nagyobb mint 1,5-2,0 cm, és a méh ürege folyadékot tartalmaz. A folyadék különböző echodenzitású lehet és a méhszarvak az ultrahang felvételeken rendkívül változatos alakot ölthetnek. Lényeges, hogy a hasüreget alaposan - a szegycsonttól a medence bejáratig többféle síkban is átvizsgáljuk. Ily módon a fals negatív diagnózis esélye kicsi.
A kérdése eléggé szerteágazó és nehézkes is, mivel a tüneteket mutató egyedekről kevés kórelőzményi információ áll rendelkezésre, másrészt az elhullott állatoknál, pedig nincs halkórtani, kórbonctani vizsgálati eredmény a kezünkben. A különböző halbetegségeknél a tünetek nagy része általános: Csak arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nincs rendben a szervezetben, ezért hangsúlyozzuk a megtekintésen alapuló klinikai fizikális vizsgálat mellett, annak kiegészítőjeként a halkórtani intézeti vizsgálat fontosságát. Az általános tünetek közül lényegesebbek szem opálossága, a szapora légzőmozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása, szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". A baktériumos és vírusos betegségek (pl. Aeromonas- és Pseudomonas-fajok, DNS-vírusok stb.) akváriumi halak között viszonylag ritkábban, tartási problémákkal párosulva fordulnak elő. A gombák és algák minden vízben előfordulnak, időszakos megszaporodásuk elsődleges, de más ártalmakkal (pl. mechanikus sérülésekkel) együtt is betegségeket, elhullást idézhetnek elő. A paraziták a természetben széles körben elterjedtek. Akváriumokba ritkábban kerül be élősködő, de itt igen kedvező feltételekre talál a feldúsuláshoz, tehát egy-egy fertőzött hallal egész állományunkat fertőzhetjük igen rövid idő alatt (esetünkben is ez látszik a legvalószínűbbenek). A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot. A különböző kórokozók, paraziták behurcolásának megakadályozására a leglényegesebb tennivalók a következők: 1. Az újonnan beszerzett halakat ajánlatos néhány hétig elkülönítve, megfigyelés alatt tartani, ha erre nincs lehetőség, gyorsfürdő (Neptun) alkalmazását javasoljuk. 2. Élő eleséget (vízibolha, szúnyogálca) csak olyan helyről gyűjtsünk, ahol nincsenek halak, mert ezek élősködők közvetítői lehetnek. A vásárolt Tubifexet és Chironomust csak alapos átmosás után etessük. 3. Ha az egyik medencében beteg, fertőzött halat látunk, abból a medencéből a beteg hal kiemelése után az egészséges halat se tegyük át másik medencébe, mert igen nagy a fertőzés elterjedésének veszélye. A betegség megállapítása után az egész állományt gyógykezelni kell. 4. Az egész állományra kiterjedő fertőzés esetén (ichthyophonus stb.) ne kísérletezzünk a gyógykezeléssel. Számoljuk fel az egész állományt, a növényzetet cseréljük ki, az akváriumot és a berendezési tárgyakat pedig fertőtlenítsük (Dezinfekt, Formit stb.). Ha a környezeti tényezők eltérnek az optimálistól, tömeges megbetegedések, halelhullások jelentkezhetnek. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése akvárium viszonyok között sokkal egyszerűbb (pl. vízcsere), mint tógazdasági haltenyésztésben. A megfázott hal halványabb színű, úszóit jellegzetesen összehúzza, súlyosabb esetben hámelhalás tapasztalható. A legtökéletesebb szűrés ellenére is bizonyos idő után az akvárium vize telítődik organikus anyagokkal, nitritekkel és ammóniával. A víz elhasználódásának egyik mérőszáma a víz O2-fogyasztása, amely 5-20 mg/l között változhat. Ennél magasabb értékek már könnyen az egyensúly felborulásához vezethetnek. Az algák túlszaporodásának is egyik oka a nagy szervesanyag-tartalom. Bizonyos parazitáknak (Costia, Chilodonella), valamint a Flexibacter csoportba tartozó baktériumoknak is kedvez a vízminőség e romlása. Ha ezeket az elváltozásokat nem is észleljük, akkor is célszerű havonként az akvárium vizét felerészben lecserélni. A szivárványos guppi tenyészváltozatainak környezettel szembeni igényei: a víz keménysége közepes legyen (8-12 nk°), a pH = 7, vagyis semleges. Az ideális vízhőfok 24-26 °C. Igazán szép példányok csak viszonylag nagy medencében nevelhetők (minimum 100 liter). Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelő filtrálás és szellőztetés mellett se számítsunk egy hímre 2 liter víznél kevesebbet. Gondoskodjunk gyakori etetésről (legalább naponta kétszer), valamint tápláló és változatos étrendről. Táplálékuk 70%-a Tubifex, 30%-a pedig más élő eleség vagy jó minőségű száraz eleség legyen. A guppik az oxigénhiányra érzékenyek!!
Hát... Mondjuk valami fagymentes, huzatmentes, száraz és kényelmes - a gazdi számára gondolatilag is nyugodt éjszakát garantáló - cicaházzal, ahova be tudnak húzódni az időjárás viszontagságai elől. Vannak egyéb immunerősítő készítmények is (Minera cseppek, Vetri DMG), de ezek a hideg ellen nem védenek. Ezenk kívül oltásokkal ajánlatos védekezni (3 hónapos korban kell kezdeni) a gyakori fertőző betegségek ellen.
A különböző halbetegségeknél a tünetek nagy része általános: csak arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nincs rendben a szervezetben, ezért hangsúlyozzuk a megtekintésen alapuló klinikai fizikális vizsgálat mellett, annak kiegészítőjeként a halkórtani intézeti vizsgálat fontosságát. Az általános tünetek közül lényegesebbek a szem opálossága, a szapora légzőmozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása, szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". A kérdés megközelítése több oldalról lehetséges: a baktériumos és vírusos betegségek (pl. Aeromonas- és Pseudomonas-fajok, DNS-vírusok stb.) akváriumi halak között viszonylag ritkábban, tartási problémákkal párosulva fordulnak elő. A gombák és algák minden vízben előfordulnak, időszakos megszaporodásuk elsődleges, de más ártalmakkal (pl. mechanikus sérülésekkel) együtt is betegségeket, elhullást idézhetnek elő. A paraziták a természetben széles körben elterjedtek. Akváriumokba ritkábban kerül be élősködő, de itt igen kedvező feltételekre talál a feldúsuláshoz, tehát egy-egy fertőzött hallal egész állományunkat fertőzhetjük igen rövid idő alatt. A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot. Ha a környezeti tényezők eltérnek az optimálistól, tömeges megbetegedések, halelhullások jelentkezhetnek. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése akvárium viszonyok között sokkal egyszerűbb (pl. vízcsere), mint tógazdasági haltenyésztésben. A megfázás, az oxigénhiány szintén jelentkezhet halványabb színintenzitásban, az úszók jellegzetes tartásában, súlyosabb esetekben fulladásban. Az Országos Állategészségügyi Intézet Hal- és Méhegészségügyi Osztálya (Budapest XIV., Tábornok u. 2.) rendelkezésére áll az akvaristáknak, ha előzőleg a területileg illetékes állatorvoshoz fordultak. Az intézet szakemberei az állatorvos kísérőiratával behozott, lehetőleg még élő, beteg vagy elhullott halakból általában azonnal diagnózist tudnak mondani a halélősködők vonatkozásában. Egyéb betegségek esetén a kiegészítő vizsgálatok elvégzése után levélben értesítik az állatorvoson keresztül a tulajdonost. Az értesítés kiterjed a javasolt kezelésre is.
Szerintem, ha ezt olvasta, akkor ne egyenek hüvelyeseket. Ne kísértsük a rossz szellemeket, annyi más zöldség/gyümölcs létezik még. Egyébként is puffasztanak, csakúgy mint a nedvesen adott friss zöldségek is, ezért kerüljük az etetésüket. A törpehöriknek azt kéne enni adni, amit ehetnek, és így nem fordulhat elő, hogy olyat kapnak, amit nem ehetnének egyébként. (Tök jó höritápok vannak, emellé alma, répa, banán, meggybefőtt, sajt, dió, mogyoró, stb., és mindenki jól jár.)